Áldott cirkák
cifra tájak,
hol minden levél lehull,
sárga sáfrány,
árva páfrány
álldogál ártatlanul.
Ha kéz szorítja,
idomítja
szóban megmarad,
összegyűrve,
kóborolva
őriz kéznyomokat.
S, szárnyra kelve
szerte széjjel,
szívben fagyos
örök téllel,
tavaszt várva
álmok partján,
lámpa görnyed
feléd árván.
Mert elmerülve a habokban,
könnyed folyik patakokban.
Így enyhül a papír.
S mosolyodban megjelenve,
még ott a rika, tiszta pír.
Hisz álmaidban
ugyan az marad,
mi elveszett
az évek alatt.
Így marad a tiszta papír
álmaidban egy kis levél,
mi szelek szárnyán,
mint a sárkány
a tiszta égben él.
S elnémulva egymagában,
nem a földön lenn a sárban,
a nap fényébe száll.
S, tudja, egyszer megpihenve
hozzád hazatalál.
YOU ARE READING
Versek - Megszólít Az Erdő
PoetryEgy ideje irogatom őket. S bár nem feltétlenül fényes nappalok költeményei, időnként felkerülnek a felszínre. Kitörnek a lélek kénköves barlangjából, hogy figyeljenek. Mert amíg mi olvassuk őket, addig a szavaik belénk ivódnak és megismernek minket...
