Betegek virágok mezején (Bakudeku) /Befejezett/

6

Képzelet-Kacchan továbbra is kínozta Izuku-t. Rémesebben, mint valaha.

Az órák közepén megjelent, hogy végigsimítson a fiú vállán, és a zuhanyzóban egy-egy apró csókot adott a nyakára vagy a vállára.

Elég nehéz volt vele élni, de Midoriya kezdett hozzászokni.

És kissé utána is járt a dolognak.

Ezek a valamik akkor jönnek elő a Hanahaki-ban szenvedőknél, ha már csak 3 hónapjuk maradt az életükből. Az lenne a feladatuk, hogy tudassák, nincs sok idő, és olyan helyzetekbe kényszerítsék a betegeket, amikben nagy az esélye, hogy végre szerelmet vallanak.

Azonban szereti megőrjíteni az embert.

Sokan azt mondják, hogy szinte a falra másznak, mikor megjelennek, valaki viszont azt említette, hogy neki tényleg segített, hogy vége legyen a betegségnek.

Izuku nagyon sokat töltött Hanahaki fórumokon, ahol a betegek bírták egymással megosztani a tapasztalataikat. Annyira sokat, hogy az egyikre regisztrált is, csak hogy feltehessen egy kérdést.

"Ezeknek a képzelt lényeknek tényleg lehet érezni a tapintását, illatát és hangját, vagy csak én őrültem meg?"

A nap végére már jött is rá egy válasz.

"Nem igazi egyik sem, csak játszanak az agyunkkal. Igaz, túlságosan valóságosnak tűnik, de ha folyamatosan eszedbe juttatod, hogy ez nem a valóság, akkor könnyebb átvészelni őket. Ha beszélnek hozzád, azzal nem igazán tudsz már mit csinálni, csak tűrd, és ne válaszolj neki, ha társaságban vagy! De nyugodtan beszélhetsz hozzá, ettől nem fogsz megőrülni, ez csak a test védekezése a halál ellen."

Így a következő napon már nem ugrott meg Képzelet-Kacchan egy-egy érintésétől, mivel folyamatosan azt mondogatta magának, hogy nem igazi.

És sikerült.

Először azt hitte, semmi haszna se lesz, de tényleg tompábban érezte tőle minden mozdulatát.

***

- Midoriya, az óráid után, kérlek gyere az irodámba! - fordult hozzá Midnight, mikor befejezte az órát, és elindult az ajtó felé.

- Rendben! - válaszolta azonnal a fiú, ám egy kissé összezavarodott. Ennyire látszott rajta, hogy nem értette teljesen a leckék ezt a részét?

Nos, ha Midnight segíteni akar, az neki csak jól jön. Hiszen akkor mégegyszer átveheti az anyagot.

***

- Beteg vagy, nem igaz?

Ezzel a mondattal fogadta a tanára, ahogy belépett az irodájába Aizawa-sensei órája után.

- Igen, kicsit náthás vagyok - mondta a fiú.

- Úgy értem Hanahaki - nézett mélyen a szemébe Midnight.

Midoriya meglepődött. Egyrészt azért, mert a nő valószínűleg rájött, másrészt pedig mert nagyon ritkán hallotta, ahogy valaki kimondja a betegség nevét.

Mert...

Attól válik valami annyira valóságossá, ha a nevén hívjuk.

Még az anyjával is csak úgy emlegették, hogy "A betegség". Nem véletlenül, hiszen a nő utálta hallani már csak a nevét is annak, amitől a fia ennyire szenved néha.

De amint a meglepődés elmúlt, a félelem vette át a helyét.

Honnan tudja Midnight? Ennyire egyértelmű volt? Akkor az osztálytársai is tudhatják?

Ezért olyan kedves vele Katsuki? Mert szánja?

- Midoriya, kérlek nyugodj meg! - vette észre a nő, hogy a fiú a sírás határán van. - Én is ebben szenvedek.

Ezek a szavak mégjobban lesokkolták Izuku-t. A mindig erős Midnight Hanahaki-ban szenved? Abszurd volt elképzelni, ahogy virágokat köhög.

- Tessék? - nyögte ki Izuku.

- Én válaszoltam a kérdésedre tegnap.

- Honnan tudja, hogy én voltam?

- Tegnap írtam egy tanácsot, és mára a hirtelen meglepődéseid az óra közepén eltűnnek - magyarázta. - És a felhasználóneved pedig az, hogy AllMightFanBoy - vonta fel mosolyogva a szemöldökét.

- És miért hívott ide? - kérdezte kínosan Midoriya.

- Mert tudom, hogy erről valakivel beszélned kell. Nekem is kellett. Nyugodtan ülj le! - mutatott egy fotel felé, amibe a fiú le is huppant, majd kínjában elkezdte tördelni az ujjait.

- És mit mondjak? - kerülte feltűnően a nő pillantását.

- Könnyebb lesz, ha én kérdezek - sóhajtotta. - Mikor derült ki, hogy Hanahaki-ban szenvedsz?

- Valamikor óvodás koromban.

- Akkor voltál először szerelmes? - lepődött meg a tanár. - Félre ne érts, de valamiért későn érő típusnak hittelek.

- Hála istennek, az nem tartott sokáig - sóhajtotta. - De utána jött a következő általánosban. És a következő.

- Értem. És ez a mostani? Mióta tart? Milyen virág?

- Nem is tudom, talán másfél hónapja, vagy ilyesmi. És lila orgona.

- Első szerelem - motyogta Midnight. - Újra beleszerettél az elsőbe? Mégis ki az?

- Kacchan - suttogta végül Izuku egy kis csönd után.

- Ez váratlanul ért, de rendben - rázta meg a fejét. - Mióta látod a képzelet lényt?

- Néhány hete.

- Hogy jelenik meg előtted? Milyen volt először?

- Elég fura. Először teljesen felöltözve, most pedig már félmeztelenül.

- Ez jó jel - bólintott a nő. - Ez azt jelenti, hogy közelebb került hozzád Bakugou. Minél kevesebb ruha van rajta, annál jobb a kapcsolatotok, és több az esélyed.

- Mi? Tényleg? - lepődött meg a fiú. - Erről még nem hallottam!

- Pedig igaz! - mosolygott Midnight. - Csak eléggé kevesen tudják ezt. De én azt mondom, hogy várd meg, amíg teljesen meztelen nem lesz a képzelet lény, utána már biztos lehetsz magadban.

- Köszönöm, hogy ezt elmondta! - pattant fel a fotelből Midoriya, és meghajolt a nő előtt.

- Semmiség. Nem akarom, hogy meghaljon valaki, mikor tudtam volna segíteni - mosolygott, majd az órájára pillantott. - Most már indultnál, a végén elkezdik kérdezgetni, hogy hol voltál.

- Rendben - lépett az ajtóhoz, amit kinyitott, majd kilépett rajta. - Még egyszer köszönöm.

- Szívesen - mosolygott lágyan a nő. - És, Midoriya, ha kell egy jó hallgatóság, tudod hol találsz.