Sky
Amikor mindenki átért, bezártam a légportált, majd odasétáltam újdonsült társaimhoz. Mindegyikük néma döbbenettel bámult rám. Kivéve egy fehérhajú lány, aki valószínűleg nem látott. Minden bizonnyal még sosem találkoztak vemunnal. Reméltem, azért nem ijedtek meg tőlem. Rájuk mosolyogtam, de nem értem el semmilyen hatást. A kicsi önmagamra emlékeztettek, amikor először láttam valódi embert egy visszalátogató Őrző személyében. Olyan picik és egyszerűek, alig hasonlítanak ránk. Klassz lehet igazi embernek lenni. Kevesebb gonddal jár. Például nincs szarvuk, ami hogyha nem figyelünk, beleakadhat valamibe. Vagy nincs hegyes szemfoguk, amit koptatni kell, ha nem akarjuk, hogy átlyukassza a szánkat. Azt viszont meglepetten tapasztaltam, hogy ők is legalább annyira különböznek egymástól, mint a vemunok: bőr- szem- és hajszínük mind eltérő volt.
A következő pillanatban nagy zsivaj támadt. Bár tökéletesen megtanultam angolul beszélni, érdekes volt végre anyanyelvieket is hallani helyesen kiejteni a szavakat és új kifejezéseket megismerni.
– Mi a fene vagy te? – kérdezte az egyik barnahajú fiú. – Egy gyík és egy kecske kereszteződése?
– Jake! – szólt rá élesen egy rövidhajú lány.
Elnevettem magam. – Semmi gond. Vemun vagyok, nem kecskegyík. Hogyan szólíthatlak titeket?
– Én Tanel vagyok – mutatkozott be egy másik fiú, a csapat legmagasabb tagja, bár így is csak épphogy az orrom magasságáig ért. Nehéz lesz megszoknom az új, alacsony jövevényeket. Tanel egyesével rámutatott mindenkire: – Jessy, Stephanie, Amanda, Zac és Jake.
Jessyn nem látszott meglepettség, vagy csak ügyesen palástolta, Stephanie barátságosan rám mosolygott, Amanda összeszorított szájjal leszegte a fejét. Zac bizonytalanul intett szabad kezével, amellyel nem Amandába karolt bele, Jake pedig vidáman üdvözölt egy „helló"-val.
– Majd megpróbálom megjegyezni. Bocsi, ha keverlek titeket. Az emberi nevek olyan bonyolultak. Szokatlanok nekem. Nálunk mindenki természeti képződményekről kapja a nevét, általában attól függően, milyen időjárásban vagy hol született – fecsegtem, kedélyesen belemerülve abba, hogy valami újat taníthatok, majd a csapatunk élére álltam. – Gyertek, találkoznunk kell az Elemistákkal!
A vezetésemmel elindultunk az esőerdő irányába. Egy keskeny ösvényen vezetett az út a Menedékbe. Így hívják a helyet, ahol mi, vemunok éltünk, és amely az Újoncok kiképzésének is helyet adott.
A halványan barnabőrű fiú lépett mellém.
– Sky, kérdezhetek valamit? – nézett fel rám. – Én vagyok a csapat kíváncsi tagja.
– Persze – feleltem. – Ömh, Tanner, igaz?
– Tanel.
– Majdnem eltaláltam.
– Szóval, honnan származnak a vemunok? Úgy értem, mindig is léteztek, vagy valahogyan... kialakultak? Mert az emberek közt semmiféle feljegyzés nincs rólatok. Régen az esőerdőt benépesítették a különböző bennszülöttek. Az kizárt, hogy egyikük se vett észre titeket!
– Nem mindig léteztünk. A valódi emberek civilizációja sokkal régebbi, mint a vemunoké.
Tanel a homlokát ráncolta. – Hogy érted azt, hogy „valódi emberek"?
– A vemunok is részben emberek. Létezik egy legenda, miszerint a vemunok civilizációja az Elemek szétválásával egyidős, körülbelül hétszáz éves.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Harc az Elemekért 1.
Fantasia"Mindenki lelkében lakozik sötétség. Én csak felerősítem." Egy sztori - nyolc különböző nézőpont, nyolc teljesen eltérő személyiség. Nyolc fiatal egybefonódó története a mindennapokban és egy új világban. Egy nem is annyira megváltozott gonosz. Egy...
