Harc az Elemekért 1.

Az Elemisták... jaj, ne!

Jessy

Három dologra is rájöttem.

Első: az esőerdő egyáltalán nem nekem való hely. A magassarkúm sarka annyiszor süppedt bele a talajba, hogy végül benne maradt. Így most mezítláb kell kutyagolnom. Még a vemunok is hordanak cipőt! Amúgy is hullámos hajam még jobban begöndörödött, ezért be kellett fonnom, hogy valamennyire elviselhető legyen. Egyedül a növények sokszínűsége nyűgözött le. Mióta megkaptam az erőmet, sokkal jobban vonzódok a növényekhez. De akkor is jobban kedvelem őket az otthoni üvegházban, ahol pár ártalmatlan rovaron kívül nincsenek más állatok.

Második: be kellett látnom, imádom a törzsi öltözködési stílust. Olyan egyedi és szabad. Bármit fölvehetsz, anélkül, hogy bárki leszólná. Főleg az apró, mégis feltűnő kiegészítők tetszettek, amiket Sky hordott. A derekára csatolt széles bőrövbe különböző színű ékköveket és állati fogakat aggatott, a hajába pedig csillogó gyöngyöket illesztett. És a kellemes, dallamos akcentus, amivel az angolt ejtette ki, csak még inkább kiegészítette a tökéletes képet. Érdekelt, vajon a törzs minden tagja beszéli-e a nyelvünket.

Harmadik: bármilyen meglepő, a telefonom befogta több rádiócsatorna jelét is. Nem láttam a rádiótornyot, de minden bizonnyal valahova beszereltek egyet. Jó tudni, hogy nem vagyunk teljesen elszigetelve a külvilágtól.

A véleményem a tanulótársaimról elég vegyes. Tanel, aki mindig mindent tudni akar, máris rászállt Skyra, így esélyem se volt szót váltani a vemunnal. Zac egész helyes srác volt, de csöndes fajta. Amolyan "csak akkor beszélek, ha muszáj" típus. Amandától egyszerűen kirázott a hideg. Jake máris elnyerte a nap legidegesítőbb jelensége díjat. Pedig tönkrement a kedvenc cipőm. Stephanie volt a személy, aki némileg kordában tudta tartani Jake-et. Elviselhetőbb emberré nevelte.

Alig tudtunk lépést tartani Skyjal, amint átvágott a falun. Úgy haladt el a többi vemun mellett, mintha ott se lettek volna. És Tornadót is faképnél hagyta. Vagy éppen miatta sietett annyira. Szerintem ez nem tesz túl jót a közelgő házasságának.

– Sky, nem azt mondtad, hogy bemutatsz minket a vemunoknak? – kocogott Tanel a lány mellé.

Sky nem állt meg, és nem is nézett Tanelre.

– Tudnak még várni. Viszont az Elemisták már sok éve várnak rátok. Ők fontosabbak.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem ez az ok a sietségre. Inkább csak minél hamarabb távol szeretett volna kerülni a vemunoktól. Amikor elhaladtunk egy csoport lándzsákkal felfegyverzett vemun mellett, akik megvető, szinte utálatos tekintettel mustráltak minket, együtt tudtam érezni Skyjal.

– Mi baja van velünk a harcosoknak? – kérdezte halkan Tanel.

– Semmi különös, csak a rendfenntartóink nem kedvelnek semmiféle újat – vágta rá Sky túl sietősen, ami határozottan abba a gyanúba keverte, hogy elhallgat előlünk valamit.

Lekötötték a figyelmemet a vemunok otthonai. A kunyhók a vízszint fölött másfél méter magas cölöpökre épültek, keskeny falépcső vezetett fel rájuk. Egy stabil faszerkezet alkotta a kisebb házakat, amire bőröket és óriási leveleket raktak fel fal gyanánt. A nagyobbakat bordó fából vagy különböző színű levelekből építették. Kicsi ablakokat is alakítottak ki a falakon, legtöbbször egy átlátszó vászondarabot használtak függönyként. Az összes kunyhó egyedinek tűnt, volt, amihez terasz tartozott, tele különféle egzotikus virággal. Valamelyiknek emelete is volt. Az egyik kunyhó ablakában egy nyakláncos csuklyásmajmot is láttam.