Stephanie
– Ezt nem hiszem el! Ha nem kéne vonszolnom a hulládat, tuti kinyírnálak! Az egész a te hibád!
– Hé! Nem az én hibám, hogy Marlow nem szívleli elbűvölő egyéniségemet.
– Hozzád képest egy darab kő is elbűvölőbb!
Marlow képes volt berángattatni minket két megtermett vemunnal valahova a dzsungel mélyébe, több mérföldes távolságra a falutól. A vemunok ledobtak minket a földre, majd olyan gyorsan felszívódtak a fák között, hogy esélyünk se volt követni őket.
– Szívesen veszekednék még veled, de inkább próbáljunk meg visszajutni! Elég dzsungeles filmet láttam ahhoz, hogy ne akarjak sokáig kiszolgáltatottan itt maradni.
Jake kísérletet tett a föltápászkodásra, de én makacsul ülve maradtam, ezért visszarántottam őt a talajra. Az Elemisták nem hagyhatnak csak úgy itt a veszélyeket rejtő esőerdő kellős közepén, a zuhogó esőben! Szépen megvárom, amíg értünk jönnek.
– Ne már, Steph, gyere! Fel fogsz fázni, ha ott üldögélsz.
– Ne parancsolgass nekem!
– Én nem is...
– Ne! Ne szólj hozzám, oké? Az idegeim így is eléggé megviselődtek.
– Ilyen szó nincs is.
A legutálatosabb tekintettel meredtem rá, amire csak képes voltam. Jake egy percig farkasszemet nézett velem, majd amennyire összebilincselt keze engedte, megragadta a karomat, és – nem törődve heves tiltakozásommal – nagy nehezen felrángatott álló helyzetbe.
– Most jobb? – fújtattam.
– Jobb. Gyerünk, a dzsungel csak ránk vár!
Jake maga után húzva elindult abba az irányba, amerre a vemunok eltűntek. Félrehajtotta a leveleket maga elől, amik így az arcomba csapódtak.
– Befejeznéd? Nincs túl jó íze a leveleknek.
– Bocs.
A sűrű lombkorona a vihar nagy részét felfogta, de azért így is jól megáztunk. A bőrömön lefolyó vízcseppek kellemes érzéssel töltöttek el. Némileg lenyugtattak.
– Nem tudnád valahogy elállítani az esőt? – kérdezte Jake reménykedve.
– Ha tudnám, se tenném meg a kedvedért.
Jake kábé hat másodpercet bírt ki anélkül, hogy újra megszólalt volna. Felém fordult, miközben félrehajtott előlem egy méretes levelet, és előreengedett.
– Ugye tudod, miért vagyunk itt?
– Büntetésből?
– Meg kell békélnünk egymással.
Majdnem elnevettem magam. – Vicces vagy. Te is tudod, hogy ez nem fog menni.
– Oké. Akkor játsszuk azt, hogy mondunk valamit, amit kedvelünk a másikban. Kezdd te, hölgyeké az elsőbbség!
– Imádom az elbűvölő személyiségedet.
– Stephanie. Komolyan.
Nagy levegőt vettem. – Nagyon profin rajzolsz.
ESTÁS LEYENDO
Harc az Elemekért 1.
Fantasía"Mindenki lelkében lakozik sötétség. Én csak felerősítem." Egy sztori - nyolc különböző nézőpont, nyolc teljesen eltérő személyiség. Nyolc fiatal egybefonódó története a mindennapokban és egy új világban. Egy nem is annyira megváltozott gonosz. Egy...
