Stephanie
A gondolataim még mindig Tenebris körül forogtak. Egyszerűen sehogy se bírtam kiverni a fejemből. Rá akartam jönni, hogy mit jelent, amit mondott nekünk. Ám mivel nem ismertem még elég jól az Elemek világát, se magát Tenebrist, nem tudtam előrébb lépni a megfejtésében. Segítségre volt szükségem egy olyan személytől, aki remekül tájékozott e téren.
A legjobban az a mondata foglalkoztatott, amikor Zacre utalt. Legalábbis arra tippelek, hogy az Ellentétére célzott. Az mondta, nélküle nem volt teljesen önmaga. Hogy visszakapta az erejét. De miért éppen most? Hiszen Zac előtt rengeteg másik fény Őrző is létezett. Miért pont most nyerte vissza az erejét? Mondjuk, ez logikus magyarázatot ad arra, hogy miért a szülinapunk után lettek sűrűbbek a merényletei.
Pörgő gondolataim aludni se hagytak. Az óra szerint hajnali háromnegyed hat van, és én már egy órája ébren gubbasztottam az ágyamon. A kiképzésünk csak fél hétkor kezdődik. Jake velem együtt kelt fel, most az íróasztalnál ült és serényen dolgozott valamin. Nem bántam, így legalább csendben volt.
– Inkább szögletesebb vagy hosszúkás álla volt? – szólalt meg Jake. Nem tudtam eldönteni, hogy csak magában beszél, vagy tőlem kérdezte.
– Kinek? – kérdeztem vissza.
– Tenebrisnek.
– Szerinted pont az állformáját figyeltem meg, miközben halálra voltam rémülve? Egyébként is, minek akarod tudni?
– Ja, semmi. Akkor legyen szögletes...
Jake visszahajolt az asztal fölé. Most már érdekelt, min dolgozik ennyire. Leugrottam az ágyról, és odasétáltam hozzá.
– Mit csinálsz?
Jake lerakta a földre a féltve őrzött lapos táskáját, majd felnézett rám. – Rajzolgatok.
Egy vaskos vázlatfüzet feküdt előtte az asztalon. Tenebris hihetetlenül élethű, majdnem kész portréja volt a papírra rajzolva. Megdöbbentett Jake tehetsége. Halvány fogalmam se volt róla, hogy ilyen jól tud rajzolni.
– Hű. Félelmetesen igazinak tűnik – dicsértem. Minden egyes apró részletet megjegyzett Tenebrisről. Zöld szeme rikító színét, keskeny száját, kiugró arccsontját, fekete ruháit. Még olyat is lerajzolt, amit én észre se vettem az igazi Tenebrisen. Például az arcába húzott kapucnija alól a homlokára lógó fehéresszőke hajtincset.
Jake szerényen megvonta a vállát. – Azért vannak eltérések a rajz és az igazi közt. Például a valódi Tenebrisnek egy egészen kicsit ferde az állkapcsa, mintha valamikor el lett volna törve, de én ezt akaratlanul is kijavítottam a rajzon. Pedig az első legfontosabb rajzlecke az, hogy az emberi arc nem szimmetrikus...
Sosem hallottam még őt ilyen komoly beleéléssel beszélni valamiről. Egészen elképesztett. – Jake, ez a rajz tökéletes, hidd el!
– Akárcsak én! – vigyorodott el. Hamar elszállt az elképedtségem.
– Elrontod az illúziót! – Jake lerajzolta Tenebrist. Ezek szerint ő is rá gondolt. – Neked is rajta jár az eszed?
– Nem foglalkoztat igazán. Sőt, próbálom elfelejteni azt a kínos emléket. Csak megihletett a megjelenése, és muszáj volt papírra vinnem... – Felvonta a szemöldökét, egészen komolyan nézett a szemembe. – Te rá gondolsz?
– Képtelen vagyok nem rá gondolni – vallottam be.
– Hát, be kell vallani, elég szívdöglesztő rosszfiú.
KAMU SEDANG MEMBACA
Harc az Elemekért 1.
Fantasi"Mindenki lelkében lakozik sötétség. Én csak felerősítem." Egy sztori - nyolc különböző nézőpont, nyolc teljesen eltérő személyiség. Nyolc fiatal egybefonódó története a mindennapokban és egy új világban. Egy nem is annyira megváltozott gonosz. Egy...
