Stephanie
Az ágyamon feküdtem a szobámban. A gondolataimba merülve meredtem magam elé. Szemben a falon egy méretes filmposzter függött, a filmes ajándéktárgyakból álló gyűjteményem fénye. Pár hónapja, egy aukción szereztem, túllicitálva még legjobb barátnőmet, Carolt is. Szerencsére egy mozival ki tudtam engesztelni. A plakát egy tavalyi krimit ábrázolt, főszerepben Tanel Hopesszal. Zseniálisan alakította a fiatal detektív szerepét, odáig voltam érte, meg persze a filmért is. Mint az összes többi Tanel Hopes-filmet, ezt is legalább már háromszor láttam.
Megszomjaztam, felültem, hogy igyak. Az éjjeliszekrényemen lévő pohárért nyúltam, de félúton megálltam.
Víz.
Visszahúztam a kezemet, egyenesen a folyadékra szegeztem a tekintetemet. Nem lehet olyan nehéz – gondoltam. – Biztosan csak koncentrálnom kell. Olyan sokáig szuggeráltam a vizet, hogy kezdtem úgy érezni, mindjárt meglátom még a részecskéit is. Bosszúságomra semmi se történt az átlátszó folyadékkal. Dühös elkeseredettséggel csaptam le a kezemet az ágyamra.
Egy vízcsepp cseppenő hangját hallottam meg, mire azonnal visszanéztem a pohárra. Apró vízgyűrűk fodrozódtak a tetején. Tehát mégiscsak sikerült mozdulásra bírnom a vizet! Vagy csak véletlen belerúgtam az éjjeliszekrényembe.
Csodálatomból a telefonom csörgése térített magamhoz. Zac hívott. Furcsállva felvontam a szemöldökömet. Mit akarhat?
– Szia Zac, mi a helyzet? – vettem fel a telefont. – Jake megint bajba keveredett, és kell a segítségem a megakadályozásban, hogy valaki kinyírja?
– Stephanie! – Szinte belekiáltott a telefonba. A hangja izgatottsággal és félelemmel volt tele, ami semmi jót nem ígért. – Azonnal gyere a korházba anyával meg apával együtt!
A szívem kihagyott egy dobbanásnyit. – Megsérültél?
– Nem, én jól vagyok – hadarta kapkodva. Kicsit megkönnyebbültem. – De ide kell jönnötök! Borzasztó fontos!
– Mi történt? – kérdeztem kissé ingerülten. Utálom, ha nem értek valamit, ami ráadásul így felizgatta a tesómat.
– Jaj, csak ne kérdeznél ennyit! – türelmetlenkedett Zac. – Itt van egy lány...
– Szereztél egy barátnőt egy kórházban?
– Stephanie, ez most komoly! – csattant fel. – Miért nem anyáékat hívtam? Csak gyertek ide gyorsan! – azzal lerakta a telefont.
Bár Zac teljesen összezavart az értelmetlen mondataival, felálltam, hogy szóljak a szüleimnek. Ha Zac azt mondja, baj van, akkor tényleg így is van. Nem szokott viccelődni, pláne ilyen komoly témával.
Negyedóra alatt oda is értünk a kórházhoz. Belépve az ajtaján rögtön észrevettük a váróban feszülten fel-alá mászkáló Zacet.
– Zac, itt vagyunk! – intettem neki.
Zac felénk fordult. – Na végre!
Anya rögtön odaszaladt hozzá, megfogta Zac állát, és a fejét forgatva vizsgálgatta.
– Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan.
– Igen, kutya bajom! – rázta le magáról anya kezeit. – Nem rólam van szó!
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Harc az Elemekért 1.
Fantastik"Mindenki lelkében lakozik sötétség. Én csak felerősítem." Egy sztori - nyolc különböző nézőpont, nyolc teljesen eltérő személyiség. Nyolc fiatal egybefonódó története a mindennapokban és egy új világban. Egy nem is annyira megváltozott gonosz. Egy...
