Íme itt lenne az első Vkook ficim. Mint mondtam ez egy ilyen alfa-omega farkasos kis történet lesz. Remélem tetszeni fog mindenkinek.
A történet egy kitalált világban játszódik ami nem sokban különbözik a való világtól. 4 falka van. Az Északi,Déli...
-Nah végre, már mindenhol kerestelek.-közeledett felém Jimin amint kijöttem az erdőből és a hátsó udvarra léptem. Vissza változtam emberi alakomba és úgy sétáltam legjobb barátom felé.- Hol voltál?-állt meg előttem.- és mi ez a szag?-hajolt hozzám közelebb. A fenébe. Biztos ragadt rám az illatából mikor megöleltem.
-Jimin, el mondok mindent de nem adhatod tovább senkinek.-nézek rá kétségbeesetten.
-Kezdesz megijeszteni. Baj van?-aggódik.
-Nincs. Nyugi.-indultam meg a kert közepén lévő cseresznyefához. Leültünk alá én pedig nagyot sóhajtva bele kezdtem a mesélésbe.
-szokás szerint egyedül akartam lenni ezért ügye elmentem az erdőbe. Nem figyeltem merre megyek csak arra eszméltem fel hogy egy szürke alfa rám ugrik és leterít a földre.
-Jézus, de azért jól vagy?
-Hát az oldalam fáj de most nem ez a lényeg. Meg akart ölni de egy fekete alfa megállította. Vagyis hát rá szólt. Sokkal nagyobb és erősebb volt így nem csoda hogy a másik hallgatott rá. Egyébként Yoonginak hívták a szürkét. A másikat nem tudom, megkérdeztem de azt mondta nem rám tartozik. Kiderült hogy az északi falka területén vagyok. Gondolhatod hogy megijedtem.
-Csak te lehetsz ekkora szerencsétlen. Jézus Tae simán megölhettek volna vagy rosszabb!.akadt ki de, tudom hogy csak azért mert nagyon félt engem. Csak én és a szüleim vagyunk neki.
-Nyugi. Tudták hogy omega vagyok és simán meg is erőszakolhattak volna, de nem.-mosolyodtam el.- Mr. Anonymus azt mondta meséljek neki magamról miközben sétálunk. Nem mondom akkor féltem mert nem tudtam hova visz de később nem tudom...-mosolyogtam továbbra is. - valahogy nem féltem tőle és olyan kellemes volt az az idő amit kettesben töltöttünk. Közben pedig észre se vettem de haza hozott. -áradoztam.-Szerintem holnap megint elmegyek arra felé. -vigyorogtam azonban ahogy megláttam Jimin arcát leolvadt az arcomról a mosoly.
-Taehyung ügye ezt te se gondoltad komolyan!-Mondja feszülten.- Inkább örülj neki hogy pont egy normális Északi alfába botlottál bele. Szerintem más megakart volna ölni mint az a Yoongi vagy ki. Vagy ami még rosszabb meg is erőszakolhattak volna aztán ölnek meg. Te is tudod hogy mit csinálnak a magunk fajta omegákkal ott.-könnyesedett be a szeme.- Te pedig még vissza akarsz menni!? Mégis mennyi az esély arra hogy pont abba az alfába botlasz bele? Hah? -kezdett el sírni.
-Ne haragudj igazad van.-Öleltem magamhoz.- nem gondolkodtam. Csak... nem tudom. Bocsánat.
-Ígérd meg hogy nem mész oda.-szipogott.
-Ígérem.-motyogtam.
Azóta 3 nap telt el. Pontosabban ez a harmadik. Nem tudom kiverni azt az alfát a fejemből. Újra látni akarom és ő is azt mondta hogy reméli találkozunk még. Tudom mit ígértem Jiminnek és azt is tudom hogy igaza van. Őszintén, van 1% esélyem hogy pont vele fogok találkozni, de muszáj elmennem. Legfeljebb nem megyek át a határon hanem...maradok az úgy mond semleges területen. Igen, el kell mennem. Valami vonz ahhoz az alfához. Megindultam a hátsó ajtó felé igyekezve hogy senki ne vegyen észre. Nem veszek be gyógyszert hisz ha az erdőben van akkor lehet hogy megérzi a szagomat és tudni fogja hogy ott vagyok. Persze az is lehet hogy egy másik Yoongi féle valaki megérzi de.... Amíg nem megyek át a határon nem tud csinálni semmit. De, mi lesz ha én nem is érdeklem azt az alfát és hiába fog érezni nem jön majd oda? De muszáj megpróbálnom.
Átváltozva futottam be az erdőbe és a semlegese területig meg sem álltam. Ott aztán leültem-közel az északi határhoz- és vártam. Nem tudom mennyi idő telt el már kezdtem feladni és haza indulni amikor egy ág reccsenésre lettem figyelmes. Egyből az jutott eszembe hogy a fekete alfa az és fel is álltam de aztán agyamat ellepték a rossz gondolatok és eléggé megijedtem mit ne mondjak. Lehet hogy egy ellenséges szándékú farkas. Lehet többen is vannak és körbe vettek. Kezdem úgy érezni hogy ez egy nagyon rossz ötlet volt.
Tudtam hogy jól érzem.
Jelent meg a fák mögül Mr. Anonymus. Ahogy megpillantottam egyből lenyugodtam. Bejött az az 1%. Elém sétált és ismét bele szagolt a bundámba.
-Így hogy nincs benned gyógyszer sokkal intenzívebb az illatod. Tetszik.
-Azt mondtad reméled hogy még találkozunk.
Néztem fel rá.
-És találkoztunk is. Bár nem gondoltam volna hogy majdnem 3 napot kell várnom.
-A jó dolgokra várni kell.
Viccelődtem.
-Egyébként meg alaposan végig kellett gondolnom. Veszélyes volt ide jönnöm. Főleg úgy hogy nem vettem be gyógyszert. Akár más is megérezhette volna a szagom.
-De szerencsédre én voltam itt a közelben.
-Reménykedtem abban az egy százalékban.
-Arra gondoltam hogy mi lenne ha vissza változnánk? Úgy minden sokakkal könnyebb lenne és láthatnám a kék hajadat.
-Ha elmondod a neved benne vagyok.
-Ha vissza változol elmondom.
Valamiért bíztam benne így meg is tettem amit kért.
Szégyenlősen tűrtem ahogy végig mér tetőtől talpig. Ő is vissza változott mire nekem el állt a lélegzeten. Gondoltam hogy nem csúnya, de arról nem volt szó hogy egy félistennel van dolgom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hű.-nyögtem ki csak ennyit. Ajkaimat megnyaltam és nyeltem egy nagyot mivel teljesen kiszáradtam.
-tényleg kék a hajad.-túrt bele a haj koronámba mire kissé elpirultam. Ez így nem lesz jó.
-Azt hitted hazudok?-néztem fel rá. Még emberi alakban is magasabb nálam.
-Nem, csak nem tudtam elképzelni.-rántott vállat.
-Szóval? Hogy hívnak?-kíváncsiskodtam és várakozóan néztem rá.
-Jeon JeongGuk.-suttogta a fülembe mire ismét nyelnem kellet egyet, de nem azért mert közel volt hozzám vagy valami. Hanem a neve miatt.
-Sz-Szóval te vagy az Északi falka örököse.-remegett meg a hangom. Gondolhattam volna hisz csak a vezetői vérvonal alfái ilyen erősek.
-úgy van.-vigyorgott. Most úgy néz ki mint egy nyuszi mosolyú kis gyerek. Mintha csak meghallotta volna gondolatom leolvadt az arcáról a mosoly.-De nem akarom hogy ez miatt máshogy néz rám. Én még mindig az vagyok aki megmentett, haza kísért és nem erőszakolt meg.-Sorolta el ugyan azt amit én 2 nappal ez előtt.- Én nem az apám vagyok oké?-fogott a vállamra és úgy nézett le rám.
-oké.-bólintottam.
-Sétáljunk.-fogta meg a kezem és kezdett el húzni.- Ugyan nem nagy a semleges terület de tudok egy jó helyet.
-Most akkor te is mesélsz magadról?-kérdeztem miközben mentünk. Nem engedte el a kezem, de nem is bántam. Biztonság érzettel tölt el hogy egy olyan valaki van velem és fogja a kezem mint JeonGuk. Érzem hogy amíg vele vagyok nem eshet semmi bajom.
