The Black Wolf (Vkook)

29

-Mi az?-kérdeztem anyát mikor félre vonultunk.

-Rendezni kell apád temetését. Eltelt egy hét. Már ideje lenne kitűzni a napot.

-Hah...-sóhajtottam szomorúan.

-Tudom édesem.-ölelt magához. Szemeimet marni kezdték a könnyek és alig bírtam ki hogy ne sírjak fel hangosan. Nem szabad mély depresszióba esnem. A gyerekek miatt nem lehet. Szükségük van rám. -Rendben. Legyünk túl rajta minél előbb. - motyogtam.

-A másik dolog.- tolt el egy kicsit és arcomra simított kezével.- Biztosan el akartok menni?-kérdezte arcomat cirógatva.

-Így lesz a legjobb anya. A kicsiknek, Jungkooknak, az Északi falkának és nekem is.-mondtam őszintén.

-Hah...rettentően fogtok hiányozni.-ölelt ismét magához.

-Te is nekem, de majd sokszor jövünk látogatóba.

-Tae...-zavarta meg a pillanatot párom.- Nem akartam zavarni, de a gyerekek szerintem téged akarnak.-mondta a tarkójára simítva.

-Megyek.-mosolyodtam el és még egyszer megöleltem anyát.-minden rendben lesz. -mondtam majd Jungkookhoz mentem.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva a kicsik szobája felé vezetve.

-Persze. El kell intézni apa temetését. Ki kéne tűzni a napot.- sóhajtottam. Ő csak átkarolta derekam és egy puszit nyomott hajamba. Már a folyosón hallottam a kicsik sírását így lépéseimet megszaporáztam. Bent Jimin és Yoongi próbálta őket lenyugtatni kevés sikerrel.

-Ah végre.-lélegzett fel Yoongi mikor meglátott. Oda menve átvettem tőle Minhhot és leülve az ágyra rugózni kezdtem vele miközben megnyugtató szavakat suttogtam neki. Jungkook elvette Minjit Jimintől aki párjával együtt el is hagyták a szobát.

- Egyszerűen nem tudok nem rosszra gondolni, ha rád nézek.-vigyorgott Kook mikor már lecsillapodtak a kedélyek.

-Mire gondolsz?-néztem fel rá.

-Hát ahogy itt rugozól.-mért végig.-máson is rugózhatnál így.-harapta be ajkait. Először nem értettem, de aztán ahogy leesett elpirultam.

-Nem vagy normális.-motyogtam lehajtott fejjel és a rugózást is abba hagytam mire Minho nyöszörgéssel fejezte ki nem tetszését.

-Gyerünk drága folytasd. - mosolygott Kook.-Gyakorolj csak hogy aztán a tudásod más helyzetben is hasznunkra váljon. -kacsintott.

-Soha többet nem fogok lefeküdni veled Jeon JeongGuk.

-Nem muszáj hogy feküdjünk. Állva is csinálhatjuk.-rántott vállat.

-Áhhh!-visítottam fel zavaromba.- Ne csináld már!-Szerencsére a kicsik elaludtak így betettem Minhot a kiságyba betakartam és már mentem is ki a szobából.

-Nah hova sietsz. -ért be Jungkook és karomra fogva megállított abban, hogy lemenjek a földszintre.- Inkább erre. - húzott be a szobánkba.

-Nem beszélek veled.- fontam keresztbe a karjaimat.

-Ugyan már baby csak vicceltem.-simitott derekamra.

-Hát szerintem egyáltalán nem volt vicces, sőt éppen Minhot altattam és te egy olyan helyzetből is...-mondatomat félbeszakítva tapadt rá ajkaimra mire el akartam tolni, de lefogta kezeimet. Nem bírtam sokáig ellenállni és ellazulva viszonoztam csókját.

-Mi lenne, ha csinálnánk kis tesót?-kacsintott vigyorogva miután elváltunk egymástól.

-Hah...-sóhajtottam.-Jungkook én most tényleg nem szeretném. Valahogy...nem érzem...