The Black Wolf (Vkook)

14

(Jungkook szemszög)

-Hé, Kook mikor akarod már végre megcsinálni puccs-ot?-beszélt hozzám Yoongi.- már mindenkit körbe kérdeztem. A falkának több mint a fele támogatna, de ezt már elmondtam többször is.

-Yoongi ezt alaposan megkel szervezni. Nem vághatok bele csak úgy.- fogtam a fejem.

-De már majd nem 5 hónap telt el! Taehyung hamarosan szülni fog. Talán nem akarsz ott lenni a gyereked születésénél? -vont kérdőre.

-Már hogy ne akarnék!-csaptam az asztalomra.- így is idegesít a tudat hogy Tae egyedül küzd meg ezekkel a dolgokkal. Már majdnem 9  hónapos terhes...és nekem kimaradtak ezek a hónapok. Nem láthattam ahogy a hasa egyre csak nő. Nem érezhetem a babánkat a hasában....-gyengült el egyre jobban a hangom.

-Akkor meg mire vársz? Nem kell semmit se tervezgetni. Egyszerűen kihívod apádat. Egyértelműen te győznél.-fonta keresztbe karjait.- és mit ne mondjak.... Már tököm tele van a várakozással, hogy nem történik semmi. Hiányzik Jimin, már látni szeretném és megölelni. Hallgatni akarom a beszólógatásait. Hiányzik a narancs feje a francba is. -mosolyodott el de aztán vonásai ismét megkeményedtek.- úgy hogy kelj föl és csinálj már valamit az istenit! Vagy talán valami baj van? Nem tudnál kiállni az apád ellen? -húzta fel szemöldökét.

-Szerinted tényleg ennyire utálja az omegákat? Egyszerűen nem akarom elhinni hogy egy ember...-beszéltem de Yoongi közbe vágott.

-Pedig hidd csak el! Ő egy ilyen ember. A való világ nem arról szól hogy mindig győz az igazság. Ha győzni akarsz kelj föl és harcolj, és tanulj meg végre csalni! Ideje eldöntened mi a fontosabb. A szerelmed és a még meg sem született gyermeked vagy egy apa aki megölte a feleségét mikor már nem tudott szoptatni és még az egyetlen fiát is verte.

-Igazad van..-sóhajtottam. De még mennyire hogy igaza van, már réges rég cselekednem kellett volna. Mégis mire várok? Miért nem tudok ellenszegülni apámnak? Hisz Taehyung tényleg sokkal fontosabb ahogy a gyerekünk is a hasában. Akkor meg miért nem tudok lépni?

-Kook...-szólított meg Yoongi elgondolkozva.

-Hm?-néztem rá.

-Talán az a bajod...hogy ő az utolsó élő családtagod?-kérdésére elkerekedtek szemeim. Ez lenne a bajom? Véglis ha elveszítem tényleg nem lesz már egyetlen egy rokonom se. Hiába volt szigorú....csak nekem akart jót. De megölte anyát. Miért nem tud ez a gondolat fájni? Talán mert anya nélkül nőttem fel? Talán mert egyáltalán nem is ismertem?

-Én...-kezdtem bele.

-Figyelj én megértem.-vágott közbe.- tudom hogy mégis csak az apád és valamilyen szinten ő nevelt fel de...

-tudom hogy rossz ember.

-de hidd el ő már nem fog megváltozni.

-tudom a francba is, tudom!-kiabáltam és mindent lesöpörtem az asztalról. -Kezd el mozgósítani azokat akik támogatnak. Jövőhéten megteszem a szükséges lépéseket.-Yoongi csak bólintott majd távozott. Döntenem kell. Apám már tényleg nem fogja máshogy látni a világot.

(Taehyung szemszög)

Lefagyva állok a nappali közepén és az alattam lévő tócsát nézem. Anya fogta fel a leghamarabb hogy mi is történt. Egyből felpattant és utasítgatni kezdett mindenkit hogy mit csináljanak.

-Jimin segíts felvinni a szobába.-fogott karomra anya és a hátamat kezdte simogatni. Megindultunk fel a lépcsőn de hirtelen hatalmas fájdalom nyilallt az alhasamba.

-Ahh...-görnyedtem előre de szerencsére anyáék tartottak.

-gyere nem lesz semmi baj kicsim. -támogatott anya.- hidd el gyorsan túl leszel rajta. Befekszel szépen az ágyba. Az orvos is mindjárt itt lesz. - nagy nehezen betántorogtam a szobámba ahol aztán Jimin leterítette az ágyat én meg lefeküdtem.

-Jungkook...-nyöszörögtem. Hol van? Mi van vele? Azóta nem tudok róla semmit. -Mmm! Jungkookot akarom.-szorongattam Jimin kezét.

-Sajnálom Tae.-mondta.

-Ahh...-nyögtem. A fájások egyre sűrűbben jönnek. Istenem már most nem bírom. Jungkookot akarom. Hogy itt legyen. Hogy szép szavakat suttogjon nekem. Hogy megdicsérjen milyen ügyes vagyok. Szükségem van rá, hogy támogasson. Közben az orvos is megérkezett és rövid időn belül megkezdtük a szülést.

-Ez az kicsim nagyon jól csinálod.-simogatta meg anya a fejem mikor ismét nyomtam egyet. Jimin keze sokkal kisebb és gyengébb mint Jungkooké. Még is. A szülés során egyetlen egy grimaszt se láttam az arcán. Simán tűrte hogy szorítom a kezét.

-Már látom a fejét.-mondta az orvos.-gyerünk nem kell sok.

-mmm..-nyomtam.- nem bírom.-lihegtem.

-Gyerünk Tae már majdnem vége.-biztatott Jimin.- Gondolj Jungkookra. Itt van veled oké? Még ha fizikailag nem is akkor is veled van. Nem mondhatsz le a közös gyereketekről. Csak nyomj még párat.-mondta de alig hallottam szavait. Mintha víz alatt lennék. Alig kapok levegőt. Nincs semmi erőm de nem mondhatok le a kicsikémről. Muszáj küzdenem. Jungkook is biztos sokat küzd most. Nem adhatom fel.

-Mmm...ah..-lihegtem miután ismét nyomtam egyet. Az izzadság és a vér össze keveredett arcomon. Legyen már vége.

-Ez az na még kettőt. Ígérem mindjárt vége.-mondta anya mire ismét nyomtam egyet. Hirtelen minden fájdalom abba maradt és végre fellélegezhettem. Aztán meghallottam ahogy az én drágám felsír. Szemeim könnybe lábadtak, alig akartam elhinni hogy ez tényleg a valóság.

-gratulálok. Egészséges alfa kisfiú.-mondta az orvos és átadta anyának. Azonban hirtelen újabb fájások jöttek.

-ahh..-nyögtem egyet az egyik fájásnál.

-Jön még egy.-mondta az orvos.

-Hogy mihh..-lihegtem hitetlenül.

-Az meg hogy lehet?- lepődött meg anya. Hát még én.

-Gyerünk Taehyung nyomjon.-mondta a doki de nekem már semmi erőm nincs.

-Mmmm...-nyomtam.- Neeeee!-kiabáltam. Nem bírom!

-Gyerünk Tae. Mindjárt oké? Mindjárt. Ne hagyd cserben a gyereked.- mondta Jimin miközben megtörölte a homlokom.

-Nem kell sok.- mondta az orvos. 

-Ah..-a levegőt csak úgy kapkodtam. A ruhám és a hajam is már tiszta izzadság volt. Még egy nyomás és a fájások abba maradtak. Éreztem a megkönnyebbülést de nem hallottam hogy a kicsi felsírna.

-Mi a baj...-kérdeztem pánikólva. A doki kicsit megpaskolta a hátát mire végre felsírt. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és dőltem hátra. Ikrek. Ezt el se hiszem.

-Egészséges omega kislány.-jelentette be az orvos.- nyilván a kisfiú elnyomta őt. Ilyenkor általában a gyengébbik baba halva születik. Kemény fából faragták a kis hölgyet.- Az biztos.

Anya megfürdette a piciket és miután betekerte őket egy meleg paplannal mellém fektette a két csöppséget.

-Istenem.-fordultam feléjük.-sziasztok...-fogtam meg a kezüket. -Szóval alfa vagy mint az apukád. Olyan gyönyörű vagy.-nyomtam egy puszit a fiam fejére mire ő csak egy picit nyöszörgött. - egy igazi hercegnő vagy.-mondtam a lányomnak.-olyan büszke lenne rátok.-bújtam közelebb hozzájuk és karomat védelmezően köréjük fontam. Minden megszűnt  körülöttem. Csak a gyerekeim léteztek számomra, csak ő rájuk tudtam figyelni.

-Mi lesz a nevük?-eszméltem fel Jimin kérdésére.

-Minho. Jeon Minho és Jeon Minji -mondtam őket figyelve figyelve. Óóó Jungkook bárcsak itt lennél.