The Black Wolf (Vkook)

34

JUNGKOOK SZEMSZÖG

-Mi az, hogy nem találja!? Keresse tovább!-mondtam ingerülten megemelve a hangomat Taehyung kezét szorongatva és igyekeztem vissza tartani könnyeimet. A torkomban hatalmas csomó keletkezet, amitől alig tudtam rendesen nyelni és levegőt venni. Az orvos szorgosan tovább mozgatta azt az izét Tae hasán kikerülve a sebét. - Istenem...- csuklott el a hangom és arcomat Tae és az én kezembe temettem.- Ki tette ezt veletek?- néztem Taehyungra. Nem tudtam tovább vissza fogni az érzelmeimet és első könnycseppem már le is folyt arcomon.

-Kook...-suttogta már szinte Taehyung.

-Erős fájdalom csillapítót adtam neki. Nem hiszem, hogy tudna most rendesen válaszolni.- mondta az orvos.

-Maga csak nézze a monitort!-kiabáltam le az öreg bácsit, aki megrögzötten mozgatta azt a cuccot és nézte a képernyőt.

-Kook..-nyöszörgött Tae mire egyből rákaptam a tekintetem.- Nem veszíthetem el...-sírta el magát.- Nem..-rázta fejét kétségbe esetten.- Már annyira bele éltem magam.

-Nem lesz semmi baj..-simítottam hajába próbálva megnyugtatni ám hangomon hallatszott, hogy ugyan olyan kétségbe esett vagyok, mint ő. Ha megtudom, hogy ki tette...szét tépem és megkínzom majd megölöm.  Miért nem voltam vele? Istenem...- Kérem, mondjon valamit...- mondtam elfúló hangon és pillantottam az orvosra, de ő nem mondott semmit csak nézte a monitort miközben folyamatosan egy ponton Tae jobb oldalán mozgatta azt az izét.

-Kérem...-könyörögtem.

-Itt...-kezdte szemöldök ráncolva minek hatására felcsillant a szemem és reménykedve néztem a monitorra hát, ha én is meglátok valamit.- Itt mintha...nem is tudom... mintha egy plusz burok alakult volna ki. Nem igen akar, áthaladni rajta a sugár ezért alig látom de...-tette le az eszközt és egy papír törlővel elkezdte letörölni óvatosan szerelmem hasát majd visszacsinálta a kötést.

-Igen...?-néztem rá reménykedve mire ránk pillantott és elmosolyodott.

-Valószínűleg kialakult egy védő burok a magzat köré mikor a szúrás történt. Mivel a szúrás a bal hasfalon történt a magzat pedig a jobb oldalon volt nem sérült meg, és ahogy a szervezet észlelte a méhlepényen való behatolást, sérülést azonnal létre tudott hozni a magzat köré egy második védő falat. - mosolygott felváltva kettőnkre. Taehyung megkönnyebbülve felsóhajtott majd lehunyta szemeit és már csak egyenletes szuszogását lehetett hallani.

-Istenem...-fújtam ki a levegőt. Torkomban a csomó megszűnt persze tüdőm még fájt, de észre se vettem akkora boldogság és megkönnyebbülés hullám ment végig rajtam. Megcsókoltam szerelmem kezét majd hasa jobb felére is adtam egy lágy csókot.

-Persze ettől függetlenül még súlyos sérülést szenvedett az anyuka. Ágyban kell maradnia legalább 4 hétig, hogy a szervezet és a sejtek tudjanak regenerálódni. Csak mosdóba mehet ki, de oda is kísérje valaki és segítse. Egyáltalán nem szabad megerőltetnie magát. Fürdés kis vízben hogy a seb ne ázzon el. Írok fel vitaminokat. Mikor a fájdalom csillapított adtam nem tudtam, hogy terhes, sajnálom. Ha tudom sokkal gyengébbet adtam volna. Viszont a babára tekintettel, ahogy ez a gyógyszer kimegy, a szervezetből nem lenne jó szedni akármilyent is. Csak a vitaminok és tápanyagban gazdag ételek. -sorolta az orvos és közben írta a recepteket. Én csak felálltam és elé állva hajoltam meg derékszögbe.

-Köszönöm. Mindent, amit értünk tett. Sose felejtem, el az adósa vagyok és sajnálom, hogy kiabáltam önnel csak..

-Ugyan kérem, egyenesedjen fel.- mondta kissé zavartan. -A munkámat végeztem és amúgy is teljes mértékben megértem a kiakadást. Én se reagáltam volna másként. Az lett volna fura, ha csak csendben ül és néz.-nevetett fel.

-Köszönöm.-néztem rá hálálkodva. - Akkor is az adósa vagyok.

-Ugyan kérem.- szabadkozott.- Inkább nyugtassa meg a kint ülőket.- mosolygott mire én csak bólintottam és kimentem.

-Jungkook!-támadott le egyből Jimin.- Hogy van Taehyung? És a kicsi? Ügye túlélte?-kapaszkodott belém kétségbe esetten.

-Jimin hagyd levegőhöz jutni.- húzta hátrébb párját Yoongi mire én csak mosolyogva fújtam ki magam már ezzel is egy kis megnyugvást adva a másik kettőnek.

-Mindketten jól vannak.- vigyorogtam.

-Hah...-lélegzett fel Jimin és megfordulva párjának dőlt aki hátát simogatva ölelte át és kíváncsian nézett rám hogy folytassam.

- A baloldalon szúrták meg. Szerencsére a baba a jobb oldalon volt és még időben kialakult köré egy védő burok. A doki alig találta meg. Először azt hittük, hogy nincs, meg és hogy elveszítettük, de tovább kereste és felfedezte nagyon jobb oldalt a burkot. -magyaráztam mutogatva.

-Hál istenek.-bólintott Yoongi.- Kemény kis kölyök lesz.- nevetett fel.

-És Tae?-kérdezte Jimin hátra pillantva rám.

-Ahogy megtudta, hogy minden rendben vissza is ájult. -mosolyodtam el.- Nagyon sok pihenésre van szüksége. 4 hét kemény ágy börtön. Mosdóba is csak kísérettel. Tápanyagban gazdag étrend és egy csomó vitamin.- mondtam.- De ő is jól van.

-Mikor mehet haza?-kérdezte legjobb barátom.

-Nem tudom azt nem kérdeztem. Remélem már ma. Otthon még is csak kényelmesebb és otthonosabb. -mondtam.

-Legyen inkább holnap.- szólalt meg az orvos a hátam mögül mire egyből mindannyian oda fordultunk.- Az anyuka most egy jó ideig úgy se fog felkelni. Had aludja, ki magát aztán holnap majd egy tolószékben már haza mehet, de onnantól kezdve szigorú pihenés.- mondta.

-Rendben.- bólogattam.- Van rá lehetőség hogy...

-Van bent egy kanapé és valahonnan szerezhetek egy kiságyat is, ha kell.-pillantott a kanapén alvó kicsikre.

-Köszönöm.- mondtam a mai nap folyamán már kitudja hányadára ennek az orvosnak.

-Semmiség.- legyintett mosolyogva majd elment.

-Hozzunk valami kaját nektek meg váltó ruhát.- mondta Jimin.

-Rendben köszi srácok.-öleltem magamhoz őket. Arra figyeltünk fel hogy valaki beront az ajtón.

-Jungkook!-kiáltott fel egyből Jiyong ahogy észrevett minket.- Mi történt? Az asszisztensed csak annyit mondott, hogy Yoongi tiszta véresen ment be az irodába és hogy utána nagyon sietősen távoztatok. Elmentem a házatokba és ott volt egy vértócsa és...

-Nyugi vegyél levegőt.- mondtam.- Taehyungot valaki hasba szúrta és hát vagy lelökték, vagy magától leesett a lépcsőn.

-Jézusom.-kapta szája elé a kezét.- És? Mi van vele? A baba?

-Mindketten jól vannak.- nyugtattam meg.

-Úristen. -dőlt le lihegve az egyik fotelbe.- Ennyi érzelem ilyen kevés idő alatt.- Tette szívére a kezét.- A lényeg hogy rendben vannak. -sóhajtott.- Tudjátok már ki volt?

-Nem.- szorítottam össze állkapcsom.- Most hogy tudom, hogy Tae és a pici rendben vannak és megnyugodtam teljesen eljutott az agyamig, hogy valaki meg akarta ölni őket. A méreg egyből ellepte a fejemet és már azt tervezgettem hogyan fogom szét cincálni az elkövetőt. - Jiyong.- néztem barátomra komolyan.- Senki nem mehet ki a városból érted. Duplázd, meg az őrséget nem tudom, csináljanak egy sorfalat senki s mehet el! Ha Taehyung fel kell, megtudjuk, ki volt addig nem szökhet meg.

-Értettem.-bólintott.- Azonnal intézkedem.-kelt fel. -Senki nem fog elmenni azt garantálom. -mondta és már el is ment.

-Ha megtudom ki volt....-morogtam idegesen.