The Black Wolf (Vkook)

33

- Gratulálok.- mondta Lisa miután elmondtam neki hogy terhes vagyok. Viszont nem olyan volt a reakciója mint amilyenre én számítottam. Mintha egy kis keserűséget hallanék a hangjában de az is lehet hogy csak beképzelem nem tudom. - Ha megbocsájtasz.- hajolt meg és ment el.- Nagyokat pislogva néztem utána és egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Nah mindegy inkább készülődök hiszen megyünk  Jiminnel sétálni. A gyerekeket már felöltöztettem már csak nekem kéne össze szednem magam. 

-Rendben, játszatok itt amíg apu gyorsan átöltözik.- Raktam le a gyerekeket a nappaliba a játszó sarkukba majd gyorsan felsiettem az emeletre a szobánkba hogy átöltözzek. Egy sima fekete nadrág és egy fehér póló csak a parkba megyünk szóval jó lesz ez így. Jimin is mindjárt itt lesz.  Már éppen mentem volna le a lépcsőn mikor valaki szólt mögülem.

-Taehyung.-szólt Lisa.

-Hm?-fordultam felé és meglepve konstatáltam hogy konkrétan előttem áll.  Nem mondott semmit csak a háta mögül elő vett egy kést mire azonnal hátrébb léptem viszont tovább már a lépcső volt.- Lisa...

-Mi olyan van neked ami nekem nincs?-kérdezte kétségbe esetten.

-Miről beszélsz?-emeltem fel védekezően a kezemet. 

-Mi tetszik neki annyira benned?-mutatott végig rajtam a késsel mire nyeltem egy hatalmasat. 

-É-Én nem tudom miről beszélsz de kérlek tedd le a kést. 

-Tch... mindent megtettem... érted? MINDENT!-fakadt ki.- Még veled is kedves voltam. Egy ilyen utolsó szánalmas kis szerencsétlennel mint te. Hányingerem volt akárhányszor csak beszélgettünk. Kurva nehéz volt megjátszani hogy kedvellek.

-Mi?....

-De gondoltam ha veled jóba vagyok valahogy a közelébe férkőzhetek. Még a gyerekek se zavartak. Gondoltam majd felnevelem őket vele sajátomként  de persze neked elkellet cseszni mindent. Teljesen rá erőltetted magad addig amíg el nem vett téged és akkor most még terhes is vagy!-döfte hirtelen a hasamba a kést. A levegő bennem akadt. Kezemet egyből oda kaptam és a pánik teljesen eluralkodott feleltem.Ne!.... Ne! Ne!NE!. Istenem. Könnyeim elindultak és csak arra tudtam gondolni hogy elveszítettem a babát. Lisa kihúzta belőlem a kést majd két vállamra fogva lelökött a lépcsőn. Kezemmel próbáltam óvni hasamat még így is hogy megszúrt és dől belőlem a vér. Nem veszíthetem el.. Lehet mellé szúrt és van még esély...nem veszíthetem el...nem... Fejemet többször is bevertem egy egy lépcsőfokba míg végül teljesen legurultam és félig ájultan a saját véremben ázva terültem szét a padlón.

-TAE!-hallottam meg Jimin ordítását és félig lehunyt szemeim előtt meg is jelent arca.- Kezét hasamra simította és teljesen pánikolva nézett le rám.- JIYONG! YOONGI!-ordított kétségbeesetten össze vissza nézelődve. 

-J-Jimin...-emeltem fel a kezem.

-Minden rendben lesz. Mindjárt...mindjárt...-nézett folyamatosan körbe.- VALAKI!

-Jimin...-nyeltem le könnyeimet.- Nem...-ráztam meg gyengén a fejem.- Nem veszíthetem el..- suttogtam. 

-Nem lesz semmi baj.- próbált nyugtatni. Szemeim ólom nehézségűek voltak és már egyszerűen nem bírtam tovább nyitva tartani. 

YOONGI SZEMSZÖG

Éppen Jiyonggal beszélgettem minden napi dolgokról mikor Jimin belső omegája kétségbeesetten kiáltott értem. 

YOONGI!

Kiabálta.

-Jimin!