The Black Wolf (Vkook)

12

(Jungkook)

Taehyung és az a Hoseok elmentek valahova beszélni mi pedig itt maradtunk a nappaliba. Nem szívesen hagyom egyedül Taet másokkal. Tudom hogy az a Hoseok nem bántaná de akkor is.

-Jaj mikor rájött hogy karácsonykor igazából mi tesszük a fa alá az ajándékot.-kezdett egy újabb storyba Eunjin Taehyungról.

-Hah.. Mi volt?-nevetett Jin.

-Hát teljesen kiakadt. Majdnem egy hétig nem is evett mivel ha nincs télapó akkor minek egyen? Hisz így már nincs is értelme az életének.

-Ez mikor volt?-nevettem én is.

-Tavaly.-mondta Tae mama nekem pedig nem kicsit esett le az állam.

 -Most azt akarod mondani hogy 19 évesen még hitt  a Mikulásba?-néztem rá furán.

-Taenak nagyon gyerek még a lelke.-mosolygott szelíden.

-És fura is.-tette hozzá az apja mire mindenki felnevetett.- Olyanokra gondol amire senki más a világon.

-Például?-kérdeztem kíváncsian.

-Őőő nem is tudom.-gondolkozott el.- Egyszer mikor éppen vacsoráztunk csak turkálta az ételt mire Eunjivel megkérdeztük hogy mi a baja csak annyit mondott hogy azon gondolkozott hogy mi történik ha egy nővényevő állat találkozik egy húsevő növénnyel. -mesélte mire ismét csak nevettünk. A jó kedvet a csengő hangja zavarta meg.

-Hívtál még valakit szívem?-állt fel a család fő és indult az ajtóhoz. 

-Nem, ki lehet az?-állt föl EunJin is így én is az előszobába mentem.

-Mr.Kim?-kérdezte két béta férfi akik nagyon ismerősek voltak.

-Igen?-kérdezte az alfa.

-Ezt Mr. Jeon küldi önnek. -nyújt át egy papírt. A név hallatán megfagy ereimben a vér és kisebb pánik kap el. -Arra kéri önt hogy szolgáltassa vissza a fiát JeonGukot és barátját Min Yoongit.-nézett rám.

-Hogy...mi?-nézett rám össze zavarodottan Mr.Kim de én csak lefagyva álltam egy helyben. -Taehyung!-kiabált mire Tae azonnal meg is jelent és mellém sietett.

-Mi történt?-nézett rám de én nem tudtam levenni a szemem a két férfiről.

-Honnan ismered JeongGukot? És ne hogy hazudj!-vonta kérdően idegesen fiát Mr.Kim.

-É-Én...-kezdett el dadogni. Én csak lesütöttem szemeim és élesen beszívtam a levegőt hogy lenyugodjak.

- Az erdőben találkoztunk.-néztem nyugodtan a falka vezérre.- Tae véletlen az Északi területre kóborolt. Én és Yoongi találtunk rá.-pillantottam barátomra ugyanis a nagy kiabálásra mindenki kijött.- Igaz Yoongi megakarta ölni de nem hagytam. Úgy gondoltam talán értékes információkat szedhetek ki belőle és apám végre büszke lesz rám. De aztán bele szerettem.-kulcsoltam össze ujjainkat.- és megszöktem otthonról. Ez a láz napján volt. -tettem hozzá.

-Engem küldött utána Jeon mivel hogy a barátja vagyok majd biztos hallgatni fog rám.-folytatta Yoongi.- De én nem akartam vissza vinni Gukot mivel tudom mit csinálna vele az apja.

-Takarodjatok a házamból.-sziszegte feszülten a fő alfa.

-Ne apa!-kezdett el sírni Taehyung.

-Hallgass! -Kiáltott rá az apja mire megremegett annyira megijedt. Óvóan húztam magamhoz mire ő egyből mellkasomba bújt.

-Ne érj a fiamhoz!-rántotta ki kezeim közül Taet mire én neki rontottam volna ám Yoongi lefogott.

-Engedj el!-kiabáltam rá.

-Guk ezzel csak rontasz a helyzeten!-próbált lecsillapítani. Éreztem ahogy szemfogaim előjönnek és csak úgy dúlt bennem az adrenalin.

-Apa kérlek!-könyörgött az apjának Tae.- Ő nem olyan mint az apja.-zokogott.-Hisz te is tudod, ismered!-kiabált de az alfa csak egy egyszerű mozdulattal az anyja karjai közé lökte.

-Hívd az orvost. Kiszedjük belőle azt az izét.-parancsolt a feleségének. Ő most? Bántani akarja a kisbabát?

-Neee apa kérlek!!-visított Tae.- Jungkook! kérlek!.-nézett rám kétségbe esetten. A düh teljesen elöntötte az agyamat. Könnyűszerrel téptem ki a kezem Yoongi fogásából és rontottam neki Taehyung apjának. Aki a földre eset én pedig fölé térdelve emeltem meg gallérjánál fogva és behúztam neki egyet majd még egyet és így tovább . Ezúttal már jóval több kezet éreztem meg magamon ahogy próbálnak el húzni de nem hagytam magam. Ahogy húztak el még egy utolsót bele rúgtam abba a rohadékba mire az fájdalmasan nyögött fel. Szerintem eltörtem az orrát.-Nem érdekel hogy Taehyung apja, aki ártani akar a családomnak azt megölöm!-Ordítottam. Szemem sarkából észrevettem Taehyungot ahogy az anyja karjaiban a hasát fogva remegve néz hol az apjára hol rám.

-Tae..-Mentem oda hozzá és arcát közre fogtam remegő véres kezeimmel. Valahogy elszállt belőlem minden düh és harag. Taehyung közelsége teljesen lenyugtatott. Csak ő volt, én és a kisbabánk.-Én..sajnálom nem akartam csak..bántani akarta..és..-beszéltem össze vissza és közben hasára simítottam.

-Ne menj el.-suttogta sírós hangon.

-Sajnálom.-akartam volna megcsókolni de elrántottak tőle. Hátra fordulva vettem észre ahogy Yoongi már ajtóban áll gondolom rám várva engem pedig a két kis béta visz kifelé.

-Yoongi!-hallottam meg Jimin kiáltását majd elsuhanva mellettem menta hajú barátomhoz rohant.-Ne menj el.-nézett fel Yoongira.

-Mi van törpe? Azt hittem utálsz.-nevetett erőltetetten.

-Én..-gyűltek könnyek szemeibe.- kit fogok mostantól bosszantani?-ölelte magához barátom és sírni kezdett. Yoongi csak szorosan viszonozta az ölelést és nyomott egy csókot a narancs hajzuhatag közé.

-Kook.-sírt utánam Tae, nekem pedig a szívem szakadt meg érte.

(Taehyung)

Zokogva bújtam anyához mikor már eltűntek látószögemből. Jimin azóta is a lépcsőn ül és csak bámul maga elég. Apát Namjoonék felsegítették és lefektették a szobájába. 3 alfa és 2 béta kellett ahhoz hogy Jungkookot nagy nehezen elráncigálják apámtól. Valahogy nem tudom sajnálni. Bántani akarja a kicsikémet.

-Anya.-szólaltam meg rekedtes hangon.

-Hm?-kezdte simogatni a fejem.

-Ügye nem hívod az orvost?-néztem rá kétségbeesetten.

-Ha ki is hívom az azért lesz hogy megvizsgáljon hogy minden rendben van e. -mosolygott rám erőltetetten. Őt biztos jobban megviseli hogy Jungkook elintézte apát. Oké valamilyen szinten én is sajnálom hisz még is csak az apám. De egy apa nem mondja azt a még meg sem született unokájára -aki mellesleg nem is tehet semmiről- hogy izé és nem akarja megölni.

-Anya félek. Mi lesz Jungkookal? Meg Yoongival. Mi van ha bántják őket?

-Ne aggódj. Jungkook egy erős alfa és túl fogja élni, miattatok. Te viszont inkább menj és pihenj le. Most hogy babát vársz nem szabad idegeskedned, bár tudom ez most nehéz kincsem de gondolj a kisbabádra. Jungkook miatt meg nem aggódj láttad mire képes értetek és szerintem ez csak az ereje fele volt. Menj aludj egy kicsit. Apát meg bízd rám.-ölelt szorosan magához még utoljára majd a szobámba küldött. A szobámba ahol mindenhol Jungkook finom csokoládé illatát érezni.

-Ahj Kooke.-dőltem le sóhajtva az ágyamra. -Miért ilyen nehéz minden?-kérdeztem magamtól majd szép lassan elnyomott az álom.