The Black Wolf (Vkook)

18

(Jungkook szemszög)

Másnap hajnalban gyerek sírásra keltem fel Taehyunggal együtt.

-Kezdődik.-ásított és már ki is kelt az ágyból. Én csak nyűgösen fúrtam bele a fejem a párnába. Nem vagyok én hozzá szokva a hajnali keléshez. Tae, karjában két síró kicsivel jött vissza és lefektette őket mellém. -Mindjárt jövök csak megcsinálom a kajájukat addig valahogy nyugtasd meg őket.-sietett el. Nah kösz és hogyan.

-Hé, srácok nyugi.-mondtam még reggeli rekedtes hangomon.-Minho, Minji. Mindjárt jön apu és hozza a kajcit.- kezdtem el felváltva simogatni a hasukat de nem igazán segített.-nah nyugi.- éppen ekkor jött meg Taehyung is a cumis üvegekkel a kéket oda adta nekem majd már ölbe is vette Minjit és járkálni kezdett vele a sötét szobába. Felültem az ágyon és Minhot az ölembe véve oda adtam neki a cumisüveget. A szobába végre csend lett, csak a kicsik mohó nyeléseit lehetett hallani. Tae lassan leült az ágyra és úgy nézte ahogy Minji csukot szemmel eszik a karjaiban.

-Jobb lesz ha hozzá szoksz.-mondta rám se nézve.

-Mindig hajnalba kelnek?-kérdeztem.

-igen, meg van hogy este is. Az a baj hogy ha az egyik elkezd sírni akkor felkelti a másikat és együtt sírnak.

-Jézusom. -sóhajtottam. Hogy fogom én ezt bírni? De hát muszáj lesz és megéri a szenvedés. Ha másért nem akkor azért az önelégült arcért amit Minho vág.-Feküdjünk vissza.-mondtam és a cumisüveget az éjjeli szekrényre raktam. Minhot magam mellé fektettem és úgy bújtam vissza a takaró alá közel bújva a fiamhoz. Hm...a fiamhoz. Az én fiam és az én lányom. Az én családom. Vigyorogva adtam egy puszit Minho fejére aki már ugyan csak az igazak álmát aludta.

-Jó erős lehet ez a tápszer.-kuncogtam halkan.

-Ja.-nevetett Tae is miközben követve példámat befeküdt az ágyba. Azonban ő a mellkasára fektette Minjit. Percekig csak néztem őket. Olyan hihetetlen az egész.

-Mi az?-kérdezte halkan Tae.-nagyon elbambultál.

-Semmi csak. Jó rátok nézni. Olyan hihetetlen hogy van egy fiam és egy lányom, egy családom.-mondtam hitetlenűl. -De boldog vagyok. Lehet hogy a sok korán keléstől olyan leszek mint egy zombi és bizonyára lesznek nehézségek de... Nekem megéri. Nagyon szeretlek.-fogtam meg a kezét így egyben át is tudtam ölelni Minhot.- ahogy a kicsiket is.-mondtam.- amint megláttam őket ott a cseresznyefa alatt én...egyből beléjük szerettem.-nevettem fel halkan.- biztos hülyén hangzik de...

-Nem.-szakított félbe.- dehogy is.- simogatta hüvelykujjával a kézfejem.- ugyan ezt éreztem mikor a kezembe adták őket. Ó Jungkook bárcsak ott lettél volna.-rakta maga mellé Minjit és így felém tudott fordulni.

-Sajnálom Tae. Igazából már sokkal előbb is tudtam volna jönni ha nem tökölök hónapokon át.-mondtam és az önutálat ismét eluralkodott rajtam.

-Hé.-szorította meg a kezem.- én megértem. Nem lehetett könnyű rá szánni magad hogy...tudod...megtedd. Mégis csak ő nevelt bizonyos értelemben. Szóval ne rágódj rajta. A lényeg hogy most itt vagy és remélhetőleg itt is maradsz.

-Ezzel kapcsolatban beszélnem kell majd apáddal. Vagy össze vonjuk a két falkát és kialakítunk egy központot vagy tényleg vissza kell mennem Tae. Nem hagyhatom cserben az embereket akik támogattak engem.

-Persze, megértem. Ha mész, mi megyünk veled. -mondta.

-igen csak. Attól félek ott nem lennétek biztonságban így az első hónapokban. Most még az embereknek fel kell fogniuk hogy amit apám mondott és taníttatott hülyeség. Hiszen Yoongi példáján láttad mi történik akkor ha egy Északi hirtelen belecsöppen a való világba. Ha nem vagyok ott simán neki ment volna Jiminnek.

-De ott voltál.-mosolygott.- ahogy a többi Északival is ott leszel.- csak hogy nem ez az egyetlen ami aggaszt. Valószínűleg apám támogatói most csendben elvegyülnek és várnak a megfelelő pillanatra mikor lecsaphatnak rám. Ezért nem akarom hogy Tae a gyerekekkel Északra jöjjön és ezért is akarok beszélni az apjával. A legjobb megoldás a két falka egyesítése lenne.

-Aludjunk.-hunytam le a szemem.-még tudunk pár órát.-motyogtam és mélyen magamba szívtam fiam lime-os illatát.

-Oké.-kényelmesedett el Taehyung is Minji mellet.-Szeretlek.-motyogta.

-Én is téged.-suttogtam.

Jó érzéssel töltött el a gyerekeim mellet feküdni. Már csak a gondolat is hogy az én gyerekeim melegséggel töltötte el a szívem. Nem tudtam már vissza aludni. Hol a kicsik, hol pediglen Taehyung alvó arcát néztem. Az én családom. Olyan fél 8 körül aztán Minho mozgolódni kezdett és nyöszörögni.

-Gyere hagyjuk apát meg a húgodat aludni.-vettem a karjaimba óvatosan és halkan lementem vele. Az ebédlőben ott volt Tae anyukája és Mr.Kim is.

-Fel kelt a kis herceg?-kérdezte mosolyogva Eunji.

-Ühüm.-hümmögtem.- lejöttünk hogy Tae és Minji tudjanak még aludni. - járkáltam fel-alá a helységben Minhoval az ölemben.

-Gondolkoztam azon amit mondtál a falkákkal kapcsolatban.-tette le a bögréjét Mr.Kim.

-Igen?-kérdeztem kimértem és a sétálást is abba hagytam.

-Úgy gondolom mindenkinek az lenne a legjobb ha egyesítenénk a két falkát. Viszont.-mondta.- Nem hiszem hogy nagyon együtt tudnánk mi ketten dolgozni, igazából nekem nincs veled semmi problémám de ahogy érzem te még nem igazán békéltél meg. Három lehetőség van. Vagy átadod nekem a vezetői címet de, én úgy gondolom hogy még ha egyesül is a két falka az Északiak csak egy Északit fogadnak el vezetőnek. Vagy képes vagy velem együtt vezetni vagy pediglen te veszed át a Déliek felett is az irányítást viszont akkor jó sok munkád lesz és nem biztos hogy jut időd a családra. Néz csak rám. Nekem is alig van pedig én egy falka vezetője vagyok.

-A családomról nem mondok le.-jelentettem ki határozottan. Azt már nem. -Nem fogom a munkát előtérbe helyezni. Oké, hogy felelősséggel tartozom a falkának de ugyan úgy a családomnak is és nekem ők az elsők.-adtam egy puszit Minho homlokára aki mit sem értve az egészből csak nagy szemekkel nézelődött.

-Örülök hogy így gondolod.-mondta az öreg alfa.

-Ah, igazi család apa.-mosolygott Tae mama.

-nekem mindegy hogy, hogy döntesz. Nem is kell most azonnal válaszolnod csak tudd én nyitott vagyok mindenre a lényeg hogy a fiam és az unokáim biztonságban legyenek és ne szenvedjenek semmiből se hiányt.-állt fel Mr.Kim és indult meg a dolgozó szobájába.

-Mitől változott meg így a véleménye?-kérdeztem.

-Szégyellem amit akkor mondtam és csináltam. Elvakított a tény hogy te Északi vagy és az apádhoz hasonlítottalak de, ezt már mondtam.-indult tovább de aztán megtorpant.- Meg az öklöd is nagyban hozzájárult a dologhoz.-mosolyodott el.-igazából, vissza gondolva hogy, hogy védted Taehyungot és a babákat....tőlem.--motyogta.-Jó érzés tudni hogy még a párod apjának, egy falka vezérnek is képes vagy neki menni hogy megvédd őt. -én csak bólintottam ahogy Mr.Kim is majd ő ment dolgozni én meg leültem az asztalhoz, Minhot pedig beleültettem az ölembe.

-Hát szerbusz.-fogta meg a kezét Mrs.Kim.- Hát te már ilyen korán felkeltél? Nem hagytad apát aludni miii?-gügyögött.

-Aahh már hajnalba is felkeltek.-nevettem.- Akkor megetettük őket és magunk mellé fektettük őket.

-Hát miket hallok én.-szórakoztatta még mindig Minhot . Jobb nagymamát nem igazán kívánhatnék. Viszont ekkor meghallottam ahogy Minjin oda fent felsír.

-Nah felébredt a húgod is. Gyere megnézzük.-álltam fel és indultam meg a szobánkba.