The Black Wolf (Vkook)

13

(Jungkook szemszög)

Nehéz szívvel hagytam ott Taehyungot de muszáj volt különben apám legközelebb nem csak két bétát küld. Tudtam hogy egyszer rendeznem kell az apámmal a dolgokat, viszont nem hittem volna hogy ilyen hamar. Véglis 2 hónap telt el ami azért sok de nekem 2 hétnek tűnt. Plusz mielőtt eljöttem szétvertem az apját és úgy kellett kirángatni. Valószínűleg most nagyon zaklatott. Pedig most pont az lenne a lényeg hogy folyamatos harmóniában legyen. A francba is miért ilyen elbaszott minden??

Apám már a ház előtt várt rám karba tett kézzel és gúnyosan vigyorogva. Nem szólt semmit csak bement a házba és pedig követtem őt. A nappaliban aztán szembefordult velem és hirtelen arcon vágott.

-Mégis mit képzeltél mikor elfutottál, háh!?-ordított és ismét megütött.-Itt hagytad a családodat!-újabb ütés.- Eldobtad a kötelességeidet! Mindent! Cserben hagytál mindenkit a falkában!-ütött folyamatosan. -inkább rohantál ahhoz a ribanchoz!-ütött de most elkaptam a kezét amin nem kicsit lepődött meg.

-Engem nyugodtan szidhatsz szét is verhetsz, hagyom de, Taehyungot ne merd a szádra venni.-sziszegtem dühösen.

-tch...-nevetett ironikusan és leengedte a kezét.- teljesen elvette az eszedet. Látod erről pofázta. Az omegák rosszak! Nézd meg máris ellenem fordított!

-ezt te csináltad magadnak apa nem ő. Csak te tehetsz arról hogy így állok hozzád.

-Ez nem igaz! Te is tudod. Csak az omega miatt gondolod így.

-nem foghatsz mindent az omegakra!-kiabáltam már én is.

-Nézd meg mit csinált belőled! A falkád ellen akarsz fordulni!?

-Nem! Csak ellened!- indultam meg ki a házból. Inkább vissza megyek Taehoz és a kicsikémhez.

-Soha nem fogsz tudni engem letaszítani és a falka se fogja elfogadni az eszméidet!-magyarázott miközben elmentem mellette. -És ha még egyszer elszöksz ahhoz a omegához a falka támadni fog!- mondta mire megálltam. Ha apám támadni fog délnek esélye sem lesz. Hisz ők alig képezik az embereket a  béke miatt. Észak viszont már régóta készül a három falka elleni háborúra.

-Csak Yoongihoz megyek.-mondtam és már ki is léptem a házból majd barátom háza felé vettem az irányt. Yoongi szülei meghaltak a háborúban, akárcsak Jiminnek, így már 7 éves kora óta önállóan él. Persze az elején segítettek neki a szomszédok. Mindig főztek neki stb. De egy idő után már nem volt ilyesmire szüksége. Megtanult főzni, munkát is vállalt úgy hogy sikerült neki a saját lábára állnia. Persze van egy néni aki mind ezek ellenére még mindig főz Yoonginak. Suga pedig imádja azt a nőt. Olyan neki mintha a nagyija lenne és mivel a nőnek sincsen már senkije, jól egymásra találtak.
Benyitottam az ajtón és körbe nézve barátomat kerestem ám ő sehol se volt.

-Yoongi!-kiabáltam mire az emeletről mocorgást hallottam. Levettem a cipőm és felindultam. Benyitva a szobájába meg is láttam őt ahogy az ágyán ül.

-hey..-köszöntem neki.

-Hey.-intett. Hangja rekedtes volt és még szipogott is.

-Most beteg vagy, vagy sírtál?-ültem le mellé.

-Beteg vagyok.-zárta le ennyivel. -mikor megyünk?-utalt Taehyungékra.

-Nem megyünk.-mondtam egyszerűen.

-Mi!?-fordult felém így láthattam piros szemeit. Szóval sírt.-Jungkook ott van Jimin,Tae, meg a gyereked!

-Tudom! Éppen miattuk nem mehetünk. Apám megtámadná délt. Te is tudod hogy nem lenne esélyük.-temettem arcomat a kezeimbe.

-oh...-hajtotta le fejét.-Akkor most mi lesz?

-Csak egy megoldás van.-szívtam be élesen a levegőt.- le kell taszítanom apámat.

-Hát az nem két napos meló lesz.-sóhajtott.

-Hát nem. Először is körbe kell kérdezgetni az embereket hogy ki mit gondol az omegákról és apámról. Kellenek a támogatók ha majd eljön a pillanat.

-Bízd csak rám. Neked úgy se merné bevallani senki hogy amúgy nincs baja az omegákkal.

-Miért?-lepődtem meg.

-Gondolkozzál már te vagy a vezér fia.-nézett rám hülyén.- Te inkább edz hogy le tudd győzni apádat.

(Taehyung szemszög)

Vajon mi lehet Jungkookékkal? Lehet kaptak valami büntetést. Remélem nincs semmi bajuk. Az is lehet hogy csak szigorú őrzés alatt vannak és azért nem jön, de már 1 hónap eltelt. Annyira aggódok. Jimin is teljesen ki van. Valószínűleg az utolsó napokban megkedvelték egymást Yoongival. Hisz állandóan csipkelődtek egymással. Nekik nem úgy indult mint nekem és Jungkooknak. Ők az elején eléggé nem színlelték egymást de aztán valahogy a gyűlölködő szavak át mentek aranyos csipkelődésbe.

-Kincsem. Itt az orvos a havi vizsgálat miatt.-nyitott be anya a szobámba.

-Nem csinálhatnánk most itt? Nincs kedvem lemenni.-motyogtam.

-De, szólok neki.-ment el. Alig pár perc múlva a doki meg is jelent. Össze rakta a dolgait majd bekente a hasam és már meg is jelent a kép a monitoron.

-Úgy látom egészséges.-mondta mire megnyugodva felsóhajtottam. Legalább ő jól van.

-Viszont...-kezdett bele mire megijedtem hogy valami rossz.-Az anyja mondta hogy mi történt. Kérem próbáljon meg nem stresszelni. A baba megérzi ha ideges és könnyen előfordulhat természetes vetélés.

-Tessék?- kérdeztem vékony hangon és automatikusan a hasamra raktam a kezem.

-Ne aggódjon, mint mondtam a baba teljesen egészséges. Csak figyelmeztetni akartam. Kérem ne idegeskedjen.-kezdte el letörölgetni a hasam.- bízzon az alfájában.-állt fel és kezdte el össze rakni a cuccait majd egy apró meghajlás után távozott is.  Pár perccel később anyám rontott be az ajtón.

-Nah mi van? -ült le mellém.- minden rendben?

-igen, csak azt mondta hogy ne idegeskedjek túl sokat.-néztem rá.- Jimin?

-A szobájában.-sóhajtott. Mostanában ő is alig mozdul ki.

-Nah és apa?- kérdeztem gúnyosan. Azóta egy szót se váltottunk. A vacsorák szokásosan együtt telnek el de már nem olyan jó hangulatban mint régen. Senki se beszél. Anya az elején még próbálkozott de már ő is feladta.

-az irodájában.-mondta még szomorúbban. Sajnálom szegényt. Ő semmiről se tehet.

-Megnézem Jimint. Ideje lenne már kimozdulnia.-keltem fel. A hasam már azért sokkal nagyobb így a harmadik hónapba de még kényelmesen tudok mozogni, nem úgy mint egy partra vetett fóka.

-ahogy neked is.-kuncogott anya mire csak elmosolyodtam és megindultam Jimin szobájához ahova aztán csak simán benyitottam. Narancs hajú barátom az ágyában feküdt és valamit olvasott.

-Nah mizu? Legjobb keresztapa a világon.-ültem le az ágyára.-Ma volt az orvos nem vagy kíváncsi a keresztgyerekedre?-tartottam fel az ultrahangos képet mire Jimin szemei egyből felcsillantak és kikapta a kezemből a képet.

-Ahhh..-mosolyodott el.-szabad?-nyúlt a hasamhoz.

-Persze.-feküdtem el mire ő egyből a hasamra tette kezét és úgy kezdett beszélni a kicsikémhez.

-hé szépségem. -kezdett bele amin nem tudtam nem vigyorogni. Néha elképzelem hogy ha Jungkook most itt lenne ő is biztosan így beszélne a hasamhoz vagyis, a gyerekünkhöz. Mikor megtudta hogy terhes vagyok már akkor is ezt csinálta. Olyan aranyos volt ahogy a nagy erős alfa át megy egy mézes mázos gyerekbe. Imádtam ahogy folyton szeretettől csillogó szemekkel nézett rám és hogy folyton folyvást mindentől csak védet. Most olyan magányosnak és sebezhetőnek érzem magam.

-Hé Tae, miért sírsz?