The Black Wolf (Vkook)

32

Gyereksírásra keltem fel. Milyen nap van, és hány óra lehet? A nap az most kell, fel vagy már megy le? Tűnődtem el, ahogy kinéztem az ablakon. A felismerés hogy a gyerekek sírnak szinte fejbe vágott és már pattantam is fel azonban a lábaim abban a pillanatban összecsuklottak alattam.

-Ah..baszki..-nyögtem fel fájdalmason. Minden porcikám sajog. Hányszor csináltuk mi Kookkal? Még az a nap van vagy már másnap?

-Tae! Jézus jól vagy?-kelt ki Jungkook az ágyból és sietett hozzám.

-Ühüm.-mondtam és belé kapaszkodva felálltam.- A gyereke...-mondtam.

-Majd Jiminék gondoskodnak róluk te most járni se tudsz és...én is csak nehezen.- vallotta be halkan miközben visszafektetett az ágyba.

-De...-kezdtem volna bele, de leintett. Vett egy nagy levegőt majd elindult az ajtóhoz néha belekapaszkodva egy-egy bútorba.- Francba olyan izomlázam van.- mérgelődött magában. Így hogy nekem háttal volt, volt lehetőségem megcsodálni a hátát, ami most tele volt karmolásokkal. A nyakán a szívás foltok még így is látszódtak te jó ég! Én hogy nézhetek ki. Felemelve a takarót bepillantottam alá és láttam, ahogy a combomtól kezdve a mellkasomig tele vagyok foltokkal. Nyakamhoz nyúltam, de egyből el is rántottam kezem, hiszen fájt. Persze hisz szét harapdálta és szívta az a vadállat.

-Yoongi!-kiabált ki Jungkook az ajtón.

-Kook!-szóltam rá.

-Hm?-pillantott rám.

-Meztelen vagy az nem zavar?-akadtam ki hiszen bármikor elmehet valaki az ajtó előtt.

-Oh baszki.- csukta be az ajtót. Szerencsére a komód közel volt így hamar ki vett két alsót. Az egyiket nekem dobta a másikat pedig magára húzta. Még éppen időben vettük fel, hiszen az ajtó nyílt és Yoongi kukucskált be rajta.

-Hu.. Szellőztessetek ki.- Durván tömény kókusz és csoki szag van.-tette orra elé a kezét.

-Inkább hozd, ide a gyerekeket kérlek.- mondta Jungkook el nem engedve a komódot.

-Miért nem mész te?-kérdezte Yoongi.

-Mert...Taenak szüksége van rám.-mondta mire elnevettem magam.

-Aha...-vigyorgott a menta hajú szerintem már sejti, hogy Jungkook is alig tud járni.- Jól van, akkor én megyek is.- ment ki az ajtón, de én az ágyból pont láttam, hogy nem ment el csak megállt a fal mellet. Cinkosan rám kacsintott mire én alig bírtam vissza fogni a nevetést.

-Most már visszajössz?-paskoltam meg magam mellet, az ágyat és könyörgően néztem Kookra.

-Persze...huh...-fújta ki a levegőt és nehezen, de elbotorkált az ágyig.- Ahh végre.- ült le.- Rendesen megdolgoztattál.-pillantott rám.

-Hát az biztos!- nevetett Yoongi.

-Mi?-kapta oda rémülten a fejét Kook majd rám nézett, de én csak gonoszan mosolyogtam.

-Nem mellesleg. Szép a hátad.- mondta a menta hajú alfa.

-Ja..érzem. -morogta párom.

-De azért te is rendesen elintézted Taet. Pedig basszus csak egy nap volt.

-És még az a nap van?-kérdeztem.

-Nem.-rázta a fejét.- Nah de hozom a porontyokat mi eleget szenvedtünk velük tegnap. -ment el.

-Ahh..-mászott fel sóhajtozva Kook mellém.- Nem tudok feküdni.-mondta.

-Oh igen? Néz rám.-nevettem.