The Black Wolf (Vkook)

21

(Jungkook szemszög)

Felvéve egy alsót és egy pólót mentünk át a kicsik szobájába ahol azonban nem várt látvány fogadott. Egy idegen farkas állt az ikrek ágya mellet.
Azonnal megtorpantam amit Tae elsőre nem értet de beljebb lépve ő is lefagyott. A farkas átváltozott emberi alakjába mire egyből felismertem. Egy Északi. Ugyan nem beszéltem vele egyszer se mindig láttam apám köreiben.

-Mit akarsz?-kérdeztem ridegen. Közben Minji és Minho egyre jobban csak sírt. Tae megakart indulni de ekkor az előttünk álló előkapott egy kést. -Csak mond mit akarsz!-lettem egyre idegesebb. Tekintetemet nem tudtam levenni róla, izmaim be voltak feszülve és minden egyes rezdülésére reagáltak.

-Szóval tényleg igaz.-nézte a kicsiket. -Hogy tudtál ekkora szégyent hozni apádra és a falkára?-kérdezte.

-Nyugodj le. Minden amit apám mondott az hülyeség.-próbáltam nyugodtan beszélni és hatni rá. - mit akarsz tenni?

-Megszabadulok a falka szégyenétől.-jelentette ki. Hallottam ahogy Taehyung egyre idegesebben veszi a levegőt. Egyértelműen félti a kicsiket ahogy én is. Azonban a fiú hangja megremegett az előbb, tehát nincs sok bátorsága megtenni.

-Komolyan képes lennél megölni két alig egy hónapos kis babát? Ilyen ember lennél?-mondtam és közben egyre közelebb lépkedtem hozzá. Keze remegett és úgy nézte Minhoékat.- Ha most leteszed a kést ígérem nem kapsz semmit és békében elmehetsz.

-Ne gyere közelebb!-pillantott hirtelen rám és kikapva Minjit az ágyból rá szegezte a kést. Minji egyre jobban csak sírt már szó szerint üvöltött mire a többiek is felkeltek.

-Mi folyik itt?-jelent meg Yoongi és Jimin is majd Tae anyukája és apja is.

-senki se jöjjön közelebb!-kiabálta remegő hangon a srác.

-Néz körül. Mégis mit gondolsz mi fog történni ha megölöd a gyerekeket?-kérdeztem.- elmenekülni nem tudsz, garantáltan szét foglak tépni de nem foglak megölni, az összes falka utálni fog és megfognak vetni. Nem leszel hős, senki leszel. Apám halott. Ideje túl lépni. Ha élni akarsz, most eldobod a kést és ide adod a lányomat.-mondtam nyugodtan vérfagyasztó hangsúllyal. Úgy látszik ez már hatott rá. Remegve nézett végig a társaságon majd eldobta a kést. Egyből megindultam felé és elvettem Minjit, Taehyung pedig a kiságyhoz rohanva Minhot vette ki és kezdte nyugtatni. Arcán könnyei csillogtak és sírva ölelte magához a fiúnkat. Yoongi elkapta a fiút aki egyébként alig lehet több 16-nál és elvitte valahova Tae apjával.

-Csss...-nyugtatgattam Minjit.

-Kook...-jött hozzám Tae mire magamhoz húztam mind a hármójukat szorosan átöleltem.

-Sajnálom..-csuklott el a hangom.

-ez nem a re hibád volt.-motyogta Taehyung.

-De igen, az volt.-mondom. - Rendbe hozok mindent ígérem. Beszélek apukáddal és kitalálunk valamit. Ez egy gyerek volt, félt de, mi van ha legközelebb nem egy gyerek lesz. Ha valamilyen fanatikus őrült tör be ide!-akadtam ki. Úgy látszik most jön ki rajtam minden. Hiszen a srác előtt muszáj volt az erős alfát, a vezért mutatnom de, attól függetlenül majd kiugrott a szívem és nagyon féltettem a kicsiket.-Féltem.-vallottam be motyogva.

-az lett volna fura ha nem félsz. - mondta Taehyung.-én is.-tette hozzá.- de itt voltál, szóval annyira mégsem. Féltettem az ikreket de egyben megnyugtatott hogy itt voltál.

-jaj, istenem.-sóhajtott fel Jimin megkönnyebbülve miközben leült egy fotelben. Csak ekkor eszméltem fel hogy amúgy mások is vannak itt.

-Jól vannak?- jött oda Tae anyukája.