The Black Wolf (Vkook)

19

(Taehyung szemszög)

Arra keltem fel hogy a mellettem fekvő kis hercegnő felsír. Fáradtan pislogtam párat majd felültem és meglepve tapasztaltam hogy csak én és Minji fekszünk az ágyba. Hova tűnt Jungkook és Minho? Erre a gondolatra nyílik is az ajtó és Kooke lépbe a fiúnkkal a kezébe.

-Mi baja van apu hercegnőjének?-fektette le Minhot az ágyra és vette karjaiba Minjit aki már is kevésbé sírt. Viszont Minho egyből hiányolni kezdte Jungkookot és nyöszörögni kezdett.

-Naa cssss....itt van a másik apu is ám.-Vettem az ölembe.

-Jó reggelt.-lépett mellém Kooke és adott egy csókot ajkaimra.

-Mmm...neked is.-mosolyogtam.- holnap jönnek a vendégek.-mondtam izgatottan.

-igen.-bólintott.

-Beszélsz majd Hoseokkal?-kérdeztem már komolyabban.

-Nem tudom.-sóhajtott és leült elém az ágyra. - Szeretnék hallani az édesanyámról- kezdett bele miközben végig Minjit nézte aki pedig őt- de... Nem tudom. Félek hogy ha többet fogok róla tudni fájni fog hogy apám megölte. Hiszen így hogy a világon semmit nem tudok róla, még azt se hogy hogy nézett ki, nem érzek semmit. Viszont ha Hoseok mesélne róla...nem is tudom. Lehet hogy akkor hiányozna és fájna hogy nem ismertem. Mit gondolsz?-nézett fel rám.  Szemei...mintha csak egy árva kisfiúval néznék farkasszemet. A szívem szakad meg mikor így néz rám.

-Őszintén nem tudom Jungkook.-hajtottam le a fejem.- Szerintem nincs jó döntés ebben a helyzetben. De talán...az lenne a legjobb...ha...továbbra se tudnál semmit az anyukádról. Ha már így hozta a sors maradjon is így.-mondtam. Jungkook csak hallgatott. Látszott rajta hogy nagyon elgondolkozott azon amit mondtam.

-Van itt más dolog is amit megkel beszélnünk.-szólalt meg végre.

-Mégpedig?-kérdeztem kíváncsian.

-Beszéltem apukáddal hogy mi legyen a két falkával. Két lehetőség van. Vagy tudunk apuddal ketten együtt dolgozni, vagy átveszi ő mindkét falkát. Az utóbbi azért necces mert az Északiak nem igen fogadnának el egy Déli vezetőt. Plusz így olyan mint ha cserben hagynám őket.-sóhajtott.- volt egy harmadik is de az ki van zárva.

-Mi volt az?-kérdeztem.

-Az hogy én veszem át mindkét falkát de, akkor nem lenne időm rátok. Szóval ez biztos hogy nem!-mondta határozottan ellentmondást nem tűrően.- ügye hercegnőm?-mosolygott le Minjire aki felkuncogott egy aprót és megfogta Jungkook arcát.

-Akkor dolgozattok együtt. Beszéljétek meg hogy ki melyik nap mit csinál a fontosabb dolgokat pedig együtt elintézitek.-mondtam.

-Szerinted tudnánk együtt dolgozni?-nézett rám.

-Apa kedvel téged.-mondtam majd ekkor leesett. Nem apámmal van a gond, hanem Jungkookal.- még mindig nem bocsájtottál meg neki?

-nem azt mondom hogy utálom vagy ilyesmi. Csak egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből ahogy kirángatott a karjaim közül és anyudnak dobott. Meg mikor abortuszt akart...-motyogta.

-Tudom. Nekem is sok idő kellet mire megbékéltem... De legalább próbáld meg kérlek. Hisz ez a legjobb megoldás mind család és falka szempontból.

-Hah... Jól van. Ezekért a drágaságokért mindent.-emelte magasba Minjit majd le ülve az ágyra mellkasomra rakta és Minhot vette az ölébe hogy őt is megszeretgesse.

-Szép. Én már nem is számítok.-mondtam sértődötten.

-dehogynem édes csak azt hittem ez már alap.-hajolt hozzám egy aprócska csók erejéig.