The Black Wolf (Vkook)

8

(Taehyung szemszög)

Kipihenten nyitottam ki szemeimet és nyújtózkodva néztem körül a szobában. Az első ami feltűnt hogy meztelen vagyok és a testem tele van szívás és harapás nyomokkal. Aztán csak arra figyeltem fel hogy valaki a takaró alatt mozgolódik mellettem. Jungkook volt az aki szintén meztelen volt és a háta tele volt karmolás nyomokkal. Hirtelen beugrott hogy este hasfájásra keltem de, olyan távolinak tűnik mintha...nem is tudom, mintha napokkal ez előtt lett volna. Kétségbeesetten kezdtem rázni Jungkookot hogy felkeljen.

-Kook! Kook kelj fel.-már szó szerint a sírás szélén álltam ahogy villantak be az emlékek az elmúlt...napokról?

-Mmm..-Ült fel álmosan, ám az álom hamar kiment a szeméből amint realizálta a helyzetet.

-Mi történt?-kérdeztem remegve. Nem tudom hogy az idegességtől vagy a félelem miatt remegtem e, lehet hogy mindkettőtől.

-Én...-nézett maga elé zavarodottan.

-Mi az hogy jobb ha nem megyek be? 1 hete nem látt...-nyitott be anya az ajtón, ám ahogy meglátott minket elakadt a szava.

-anya...-gyűltek könnyek a szemembe.- Én nem tudom mi történt. Esküszöm!-kezdtem el sírni. Féltem hogy anya most hatalmasat csalódott bennem. De hogy telhetett el egy hét ilyen gyorsan? Miért nem emlékszem szinte semmire? Azt vártam hogy majd kiabál velem. Jungkookot kidobja és elmondja mekkorát csalódott bennem azonban nem ez történt. Leült az ágyra és magához ölelve nyugtatni kezdett.

-Csss..Taehyung. Nincs semmi baj.-simogatta a hajam.-Ittatok?

-Nem..-mondtam síros hangon szipogva.-Én csak arra emlékszem hogy fájt a hasam és valami nedves volt ott lent.-mondtam zavartan.

-Jól van. Nyugodj meg, öltözetek fel aztán pedig gyertek le a nappaliba.-Állt fel és ment ki a szobámból. Nem értettem semmit de, tettem amit kért tőlem. Felálltam azonban ekkor hatalmas fájdalom nyilallt a fenekembe és a derekamba.

-Szzz.-szisszentem fel mire Kook egyből kipattant az ágyból, azonban ahogy felállt le is fagyott és arca fájdalmas grimaszba torzúolt. Nem nagyon foglalkozott a fájdalommal inkább hozzám sietett.

-Jól vagy?-simított a derekamra. Válaszoltam volna de túlságosan lefoglalt a kis himbilimbije a lába közt.

-Nem vennél fel valamit?-nyeltem egy nagyot.-Meg nekem is hozhatnál valami ruhát.

-Jó. Persze, oké.-mondta zavartan és a szekrényemhez lépve kivett belőle pár ruha darabot. Miután felvett egy alsót hozzám lépet és oda adta a ruhadarabokat amiket kivett nekem. Csendben felöltöztünk bár néha felszisszentünk, ő a háta miatt meg állítólag izomláza is van, én pedig a derekamat fájlaltam.
A nappaliban ott volt anya, apa és Jimin is akinek be volt kötve a keze és fel volt repedve a szája.

-Jézus Jimin mi történt?-siettem oda hozzá de ő csak leintett.

-majd elmondom.-rendezte le ennyivel.

-Üljetek le.-mondta apa amit szó nélkül teljesítettünk.

-szóval...-kezdett bele anya.- először is had kérjek bocsánatot drágám.-nézett rám.- már réges rég fel kellet volna világosítanunk téged bele gondolva hogy már 20 éves vagy.

-Mi? Anya tudom mi az a szex.-értetlenkedtem.- valószínűleg azt csináltuk Kookkal egy... Egy héten keresztül-hüledeztem- de miért nem emlékszem semmire?

-A láz miatt. -mondta apa.

-Mi?-kérdeztem.

-amikor az omegák lázban égnek hatalmas lesz a szexuális feszültségük, mindenáron párzani akarna egy alfával.-nézet Jungkookra anya, aki csak bámult maga elé.- ilyenkor nedvesedni kezdenek és az illatuk nagyon felerősödik ami megőrjíti az alfát. Ha valaki megpróbálja elválasztani őket...-rázta meg a fejét anya.- az alfa akár a legjobb barátját vagy a családtagját is megtudná ölni. A láz eltarthat órákig, napokig vagy akár egy hétig is. A te esetedben kicsim nagyjából egy hét volt. Vannak külön féle gyógyszerek amik enyhítik a lázat... Mindenféle képp venni fogunk majd viszont.-sóhajtott.- nem emlékeztek olyasmire hogy össze ragadtatok volna? Hogy úgy 1 órán keresztül nem igazán tudtatok mozogni?-kérdezte anya félve.