❝-Hősökre van szüksége a világnak, amit ismerünk. Veszély fenyegeti. Világegyetemet megrengető vad vihar érkezik messziről. Egy olyan csatába keveredett a Föld amit mi magunk nem vívhatunk meg. Kell egy csapat, kik különlegesek. Vadak, olykor tüzese...
„Legyőzhetetlen vagyok." Ez a két szó visszhangzik Eleanor fejében, amint lassan, bizonytalanul halad előre teljesen céltalanul. A hideg szellő az arcába fúj néhány sötétbarna –szinte már fekete-, hullámos tincset, amit próbál a füle mögé tűrni, ezzel is távol tartva őket a szemeitől. Lassan, kimérten veszi a levegőt, így nyugtatva magát és törekedve arra, hogy elkerülje a hiperventillációt, amit a nyughatatlansága és kétségbeesése se perc alatt kiválthatna belőle.
A fiatal mágus egy pillanatra megtorpan, amint a szél erősödni kezd, és maga előtt a messzeségben megpillantja a New York-i szentélyben féltve őrzött zöld fényű végtelen követ. Egy másodperc töredéke alatt pördül meg a saját tengelye körül, hogy megbizonyosodjon arról, senki sem követi őt, aminek következtében Eleanor elszédül és a földre esik.
Különös érzés uralja el, amint keze érintkezik a földdel. Mintha valami más lenne. Tekintetét lassan, saját testén végigvezetve a kezére emeli. Izzadt tenyerére ráragadt a por, ami a végtelenségig belepi a földet a lány körül. McHenry erőt vesz magán, majd egy gyors mozdulattal ellöki magát a földtől így ismét álló helyzetbe kerülve. Néhány másodpercig csak áll és figyeli, ahogy a szél felkapja, majd felkavarja a földre leülepedett port.
Ismét elindul, hogy megszerezze az időkövet, ezúttal gyorsan, mit sem törődve azzal, hogy a férfi, aki legyőzhetetlennek tartja magát még itt lehet. Amint közelebb és közelebb ér a kőhöz egyre sebesebb léptekkel halad felé, míg egyszer csak az eltűnik a semmibe. Eleanor megáll, majd körbepillant, ekkor látja csak meg mindeddig messzeségből őt figyelő titánt.
A lila bőrű, magas, erős testalkatú férfi, Thanos, diadalmasan a magasba emeli jobb kezét, amin egy arany kesztyű van, benne a hat végtelen kővel. McHenry riadtan a titánra pillant, aki a lány rémült arcát látva még magabiztosabban indul meg felé.
- Ők- szólal meg Thanos.- Nem tanultak a hibájukból.
A férfi hüvelyk- és középső ujját összeérintette, majd egy széles mosoly terül el az arcán, ahogy a tehetetlen mágusra néz.
- De majd ti fogtok- mondja, azzal két ujját összecsettintette.
Eleanor néhány másodpercig csak áll és figyeli a titánt, majd egy a semmiből érkező különös érzés fogja el. Lábaiból mintha pillanatok alatt elszállna minden erő, kezei elgyengülnek, gyomra pedig görcsbe rándul. Aztán ahogy tekintetét végigvezeti testén látja, ahogy előbb kezei, majd a lábai is elporladnak.
*
A sötét szobát egyedül az erőteljesnek semmiképpen nem mondható, piros fényű digitális óra világítja be, amelynek kijelzőjén '3:18' szerepel. Eleanor McHenry gyengéden megdörzsöli a szemeit, majd jobb oldaláról a baljára fordul, ezzel hátat fordítva az egyetlen fényforrásnak a szobájában. Lehunyja szemeit, majd várja, hogy ismét magával ragadja őt az álom és aludjon még néhány órát, ameddig meg nem szólal az ébresztője. A percek lassan telnek, amint a lány várja, hogy elálmosodjon, de nem jön álom a szemére. Ismét az órája felé fordul, ami már hajnali három óra negyvenhárom percet mutat. Eleanor fújtatva lerúgja magáról a vastag, meleget adó takaróját, aztán felül keskeny, egyszemélyes ágyában. Az éjjeliszekrényén található poharáért nyúl, majd mohón az előző este kikészített vizébe kortyol. Néhány szitokszó hagyja el a száját, amint kikel az ágyból, aztán egy hatalmas ásítás kíséretében kinyújtóztatja végtagjait.
A héten ez már a harmadik alkalom, hogy borzalmas rémálmok gyötrik, amiktől egyszerűen képtelen aludni. Az álom mindig ugyan az, egy visszatérő, folyamatosan ismétlődő esemény, amelynek középpontjában mindig a féltve őrzött időkő áll. Eleanor próbálja felidézni az álmában látottakat, de csupán egyetlen képet tud feleleveníteni belőle. Ahogy a titán, Thanos mélyen a szemeibe néz, amint csettint, ő pedig pillanatok alatt elporlad.
Eleanor egy erős kávé lefőzése után, köpenyét felvéve a könyvtár felé veszi az irányt, ahol első dolga megkeresni Cagliostro könyvét. A könyvtár egyik legeldugottabb helyére siet, körbenéz, mielőtt a könyvvel és Agamoto szemével a kezében a földre ülne, hogy megbizonyosodjon róla tényleg egyedül van a könyvtár ezen területén.
- Tényleg megcsinálom? Tényleg megcsinálom.
Idegesen lapozza fel a könyvet, majd követni kezdi a könyv utasításait. Az időkövet rejtő Agamoto szemét a nyakába akasztja, aztán egy mély levegőt vesz és lehunyja a szemét.
*
Steve Rogers minden maradék erejét összeszedve áll fel a földről törött pajzsát szorítva. Ahogy egy röpke pillantást vet a körülötte történő eseményekre látja, amint Tony Stark és Thor együttes erővel rontanak neki Thanosnak, miközben Sólyomszem, azaz Clint Barton a Hangyával karöltve próbálják távol tartani a furcsábbnál furcsább lényeket maguktól és Starkéktól. A Bosszúállók épülete romokban hever, néhány kisebb-nagyobb területen az épület maradványai lángokban, a hatalmas parkot pedig maga alá temették a romok.
- Kapitány, mi már nem bírjuk sokáig- mondja Barton, aztán elengedi a kifeszített húrt a nyíl pedig egyenesen az egyik felé közelítő lény két szeme között fúródik a koponyájába.
Carol Danvers Thanos hajójának felrobbantása után a korábban megsérült, földön heverő Valkyriehez igyekszik.
- Látom sosem fogtok beletörődni a vesztetekbe- mondja Thanos miközben Starkot páncéljánál fogva felemeli a földről. Egy ütéssel betöri a fejét védő sisakot, ami darabjaira hullva a földre hull így feltárva a törött orrú, vérző Tony Starkot.- De ha ti így akarjátok, hát legyen így.
Thanos a földre löki Tonyt, aki erőtlenül térdelt a titán előtt. Egy pillantást vet az eseményeket figyelő Rogersre, majd ismét Thanosra pillant.
- Te.. Te sosem fogsz győzni- suttogja Tony, minden egyes szót nehézkesen kiejtve. Thanos győztes mosollyal az arcán egyik kezét Stark fejére helyezi, majd egy könnyed mozdulattal megcsavarja a nyakát. Tony élettelen teste a földre dől, Rogers pedig gondolkodás nélkül Thanosnak ront. Teljes erőből a titán felé dobja pajzsát, amit Thanos könnyűszerrel elkap, majd Rogers felé hajít. A pajzs törött éle Steve mellkasába fúródik, aki meghökkenve féltérdre rogy. Thanos néhány lépést tesz a Kapitány felé, majd a pajzsot még erősebben mellkasába nyomja végez Stevevel, aztán a mennydörgés istenére pillant.
- Megmondtam. Legyőzhetetlen vagyok- mondja, azzal a végtelen kövek erejét használva ismét csettint, ezzel eltüntetve a Föld egész lakosságát a Bosszúállókkal együtt.
*
Eleanor elkerekedett szemekkel mered maga elé a látottak után. A pajzs. A páncél. A kalapács. Minden, amit látott valós és nem mendemonda, ahogyan azt eddig gondolták. McHenry a földön heverő könyvvel mit sem törődve rohan a New York-i szentély kijáratához, hogy felkeresse az egyetlen embert, aki szerinte segíthet. Az a valaki nem más, mint Jorden 'Jordyn' Newman, a Shield vezetője. Eleanor mit sem törődve azzal, hogy valaki meglátja kaput nyit egyenesen a fiatal férfi irodájába, aki épp lábát az asztalon pihentetve aludt. Eleanor megköszörüli a torkát, mire Newman felriad álmából, majd szúrós tekintettel nézett a váratlan látogatóra.
- Hazudtak nekünk mindenről- mondja Eleanor.- És ezt mindenki tudni fogja.
