❝-Hősökre van szüksége a világnak, amit ismerünk. Veszély fenyegeti. Világegyetemet megrengető vad vihar érkezik messziről. Egy olyan csatába keveredett a Föld amit mi magunk nem vívhatunk meg. Kell egy csapat, kik különlegesek. Vadak, olykor tüzese...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Sadie Lawsonmegszeppenve ült a börtöncellájában. A hátát a falnak támasztotta, és egy nagyot sóhajtott.
Pedig ez tényleg egy kis semmiség volt! – gondolta magában, pedig tudta, hogy ez nem éppen igaz.
Sadie megint lebukott, pedig csak egy kis csokit szeretett volna kivinni a boltból. Az eladó piros arccal hordta le a lányt, miközben tárcsázta a rendőrséget.
Most legszívesebben egy kávét kortyolgatott volna, egy újabb terven agyalva, de helyette egy penészes cellában kellett töltenie egy újabb éjszakáját, vagy ki tudja mennyi időt.
Sadie sosem tudta, hogy mikor teszik le rá az óvadékot. Ilyenkor mindig azon gondolkozik, hogy vajon lesz-e következő alkalom, amikor lophat.
Esetleg örökre bedugják egy szobába, ahol szépen lassan megőrül?
A lány az erős kleptomániája miatt mindig késztetést érzett arra, hogy eltulajdonítson valamit. Először csak egy kicsi lovat vitt el az óvodából, végül pedig már lelkiismeret furdalás nélkül vitt el dolgokat, bárhonnan, bárkitől. Bár ne lenne ilyen vakmerő!
Sadie felnézett az eredetileg fehér plafonra, és beletúrt fekete tincseibe. A betonpadlóra gyéren sütött be a telihold fénye a rácsos ablakon keresztül. A fény pont megvilágította a kopottas vaságyat, amin egy vékony matrac, párna és egy smirgli papírhoz hasonló takaró pihent. Sadie hozzáérni sem mert, azért mert nem tudta, hogy ki feküdhetett rajta előtte.
A családja sosem volt jómódúak mondható, ezért nem csoda, hogy nem éppen lett egy hős. Sokszor képzelte bele magát szuperhősök szerepeibe, és játszott el azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha ő is egy volna közülük. Hogyha a törvény másik oldalán állna.
Ebben a pillanatban pedig kinyílt a helyiség ajtaja, és Sadie meglepetten pillantott oda. Egy szőke hajú nő állt a folyosón.
- Jó estét! – üdvözölte a nő Sadie-t. – Silver Reid vagyok, te pedig Sadie Lawson, ha jól tudom.
- Igen, én lennék Sadie – vidult fel a lány. – Ön most kivisz innen?
- Persze, hogy kihozlak – mondta Silver, majd félreállt az ajtóból. – Gyere, el kell vigyelek téged valahová.
Sadie felpattant örömében, és nem érdekelte, hogy a szakadt fekete pulcsija van rajta, a térdénél lyukas farmerjával, csak követte a nőt. Kifelé menet szórakozottan odaintett a portásnak, aki gúnyos fejjel figyelte, amint kirohan a rendőrségről.
- Mivel megyünk? – érdeklődött immár a szabadban. – Ha kell, elkötök egy kocsit.
- Lawson! Ne mindig a lopáson járjon az eszed! – nézegette az óráját folyamatosan Silver. – Már itt kéne lenniük – morogta, mire egy fénylő kör jelent meg a parkolóban. Mintha egy portált nyitott volna ki valaki előtte. A kör túloldalán egy egészen másik helyiséget látott.
- Üdv – szólalt meg egy férfi, aki a portálon keresztül érkezett. – Jordyn Newman vagyok, a SHIELD vezetője, ez a boszi... vagyis lány mellettem Eleanor McHenry, a New York-i Boszitársaság egyik tagja.
- Köszönöm szépen a csodálatos bemutatást, Jordyn – nézett a férfira gúnyosan Eleanor. – A nevem Eleanor McHenry, a New York-i szentély őrzője vagyok. És mellesleg mágus, nem boszorkány.
- Ez valami animáció? – lépett közelebb a portálhoz Sadie. – Váóó, ezt hogy oldották meg? Drónokkal?
- Ez a valóság, Lawson – tájékoztatta Jordyn a lányt. – Én is azt hittem néhány héttel ezelőtt, hogy ez az egész valami vicc. Azóta már annyiszor utaztam át ilyenen, hogy már teljesen megszoktam.
- Arra kérem Önöket, jöjjenek velem – lépett egyet hátra Eleanor McHenry, mire mindenki követte át, a portálon túlra.
Sadie hirtelen a sötét parkoló helyett egy tárgyalóban ült.
- Azt hittem messzebbre megyünk – motyogta, mire Reid felszólalt.
- Hogyha nemet mondanál, legalább nem kell messzire menned – vont vállat.– Igaz, letettem az óvadékot, simán visszarakunk téged a celládba.
- Értem – reagált rá a lány, majd lecsapódott az egyik székre. - Mire mondanék nemet?
- Ismered Thanos történetét, ugye?
- Ő volt az a manus, aki legyűrte a Bosszúállók brigádját? Az a padlizsán, ugye?
- Igen, bár én nem így fogalmaztam volna... – vakargatta a tarkóját a máguslány.
- Thanos hősnek számít, ha jól tudom – gondolkozott Sadie. – Valami nincsen rendben a lila fejével?
- Nem éppen – rázta a fejét Jordyn –, ez az egész sztori hazugságon alapul.
- A Bosszúállók hősök, Thanos pedig egy gonosztevő – hallatszott a sarokból McHenry hangja. - Mi pedig embereket keresünk, hogy hozzuk vissza azokat, akik eltűntek a csettintés következtében.
- Miért éppen rám lenne szükségük? – nézett nagy szemekkel Sadie a mágikus képességekkel rendelkező nőre. – Semmit sem tudok felmutatni. Egy visszaeső bűnöző vagyok az aktáim szerint.
- Nem muszáj csatlakoznia, Lawson. – A SHIELD feje fennhangon szólalt meg. - De a világ megmentése a tét.
Sadie nem tudta, hogy hogyan döntsön. Először azt hitte, hogy ez az egész csak egy vicc, és mindjárt előkerül a kandikamera, ami felvette a teljes műsort.
Aztán rájött, hogy ez az egész mind igaz is lehet.
Thanos-t sosem tudta hősként elképzelni. Még magát is hamarabb látta harcosként, mint a titánt!
Sadie ekkor jött rá arra, hogy ezt nem utasíthatja vissza. Igaz, az életébe is kerülhet ez az egész, de neki vállalnia kell a világ érdekében. Bár nem tudta, hogy miért éppen ráesett a választás, hisz' vannak nála sokkal jobb emberek erre a feladatra.
- Vállalom, hogyha elmondják azt, hogy miért engem választottak – állt fel végül a székről. – Mert valahogy lehetetlen tűnik az számomra, hogy pont én kellek ebbe az akcióba. Vannak nálam sokkal rátermettebb, izmosabb és okosabb emberek is ezen a földön, miért pont én kellek?
- Sadie, elég rátermett vagy erre a feladatra, hogyha el mered vállalni. – nézett a nő zöld szemeibe Silver. – Én nem tudom, hogy miért téged választottak, de van egy sejtésem. Szükségük van rád, mert látják, hogy több van benned. Érzik, hogy te meg tudnál javulni, csakis azért, hogy segíthess másokon. Én azért vállaltam el, mert bármit megtennék a hazámért katonaként. Nem is kérdeztem vissza, csak igent mondtam. Tedd te is ezt, és mutasd meg azt, hogy nem fogunk csalódni benned!
- Nem fognak bennem csalódni – suttogta, bár csak ő hallotta. – Remélem a hasznukra leszek, és nem küldenek vissza a börtönbe.
Sadie örült a helyzetnek, hogy végre a törvény másik oldalán helyezkedhet el.
Végre segíthet másokon feltétel nélkül. És megmentheti a földet egy csapattal együtt. Együtt. Mikor volt Sadie legutóbb egy csapat tagja? Talán az egyik általános iskolai társasjáték-délutánon valami csoda folytán bekerült az egyik csoportba.
Büszkén mosolyogva nézett körbe a kihallgatóban, de már teljesen üres volt. Egy apró szikra árulkodott arról, hogy Eleanor egy portált nyitott, és otthagyták a lányt egyedül a szobában.
