❝-Hősökre van szüksége a világnak, amit ismerünk. Veszély fenyegeti. Világegyetemet megrengető vad vihar érkezik messziről. Egy olyan csatába keveredett a Föld amit mi magunk nem vívhatunk meg. Kell egy csapat, kik különlegesek. Vadak, olykor tüzese...
A tetőn lebzselő galambok szétrepülnek, amint a fekete helikopter süvítő hanggal közeledik a Brooklyn-i Magánkórházleszállópályája felé. Kihullott tollaik szállnak az égen, amint a helikopter által generált levegő mozgatja őket. Kora reggel van, az ember azt hinné a város ilyenkor még csendesen alszik, de persze ez nem így van, hisz ez New York, a mindig nyüzsgő, élettel teli, zajos New York. A város, ami megannyi lehetőséget rejteget mindenki számára, új kezdetet, megbocsájtást, reményt, és az ember naphosszat tudná sorolni neki mit is jelent a város.
✮
Silver Gracelyn Reid számára New York –azon belül is Brooklyn- mindig is több volt, mint egy mindig zajongó, emberekkel megtöltött város. Minden nap mást jelentett számára kilépni a kissé szmogos levegőjű Brooklyn utcáira.
Amikor fiatalabb volt –olyan öt-hat éves lehetett- egy végelláthatatlanságig magasodó épületekből és felhőkarcolókból álló betondzsungelt látott a városban, teli veszéllyel és izgalommal. Telis-tele kihívásokkal és megvívandó harcokkal, amikkel minden nap meg kell küzdenie neki és a szűkös körülmények között élő családjának.
A Reid család sosem számított jómódú, előkelő vagy éppen gazdag családnak, mint például a hatalmas multi céggel rendelkező Stanley család. Nem, a Reid család még csak átlagos jövedelemmel rendelkező családnak sem volt mondható. Silver édesanyja, Sarah Reid, Brooklyn egyik lepukkant kórházában dolgozott ápolónőként, másodállásban pedig idősek gondozásával foglalkozott, nem is akármilyen idősekkel, hanem tehetős családok legidősebb tagjaival, akiknek gyerekei sosincsenek az államban, mert mindig utaznak, viszont nincs szívük felmenőiket idősek otthonába dugni, hogy aztán megannyi más kortársukkal együtt bingózzanak a nagyteremben minden egyes nap. Joseph Reid, Silver apja pedig a katonaságnál dolgozott, azonban egy bevetés során halálosan megsebesítette egy kiskaliberű fegyver, ami a halálát hozta néhány évvel korábban, annak ellenére hogy az orvosok –köztük saját felesége Sarah is- próbáltak mindent megtenni az életéért.
Mire Sarah és Joseph Reid egyetlen gyereke elérte a tinédzserkort már teljesen másként gondolt New Yorkra, mint évekkel korábban. Jobban mondva: minden nap másként gondolt a városra. Volt, amikor egész nap zuhogott az eső, és olcsó, vékonytalpú cipőjét eláztatta egy hatalmas pocsolya hazafelé menet, egy hatalmas, mocskos egérlyuknak képzelte Brooklynt. Amikor a tavaszi szellő először fútt át lenge, fehér ingjén -amit még édesapja ruhásszekrényéből csent el, amikor még Joseph élt- egy nagy virágoskertnek látta a város egészét, a sok-sok nyíló virággal, a színesebbnél színesebb ruhákat hordó gyerekekkel és a tavasszal előmerészkedő szerelmespárokkal. Mikor a nyári napsugarak először simogatták meg szinte már betegesen hófehér, szeplős arcát, amint tanévzáró után megkönnyebbülve és szabadnak érezve lépett ki az iskola ajtaján úgy érezte: igen, ez New York, a lehetőségek mérhetetlenül nagy városa, és én vagyok Silver Gracie Reid, aki meghódítja ezt a hatalmas felhőkarcolókkal tarkított földet, amit szülővárosának hívhat. Úgy érezte azon a kora nyári napon, hogy övé a világ. Készen állt arra, hogy lehozza a csillagokat az égről, megküzdjön minden útját álló akadállyal és végre olyan életet élhessen édesanyjával, amilyen életre mindig is vágytak.
