❝-Hősökre van szüksége a világnak, amit ismerünk. Veszély fenyegeti. Világegyetemet megrengető vad vihar érkezik messziről. Egy olyan csatába keveredett a Föld amit mi magunk nem vívhatunk meg. Kell egy csapat, kik különlegesek. Vadak, olykor tüzese...
Tordis lassan három órája a bokszzsákot ütötte. Amikor elege volt a világból, mindig lement a terembe egy „kisebb" edzésre, és ez alól az a nap se volt kivétel. Pontosan egy éve dobta őt Jamie a negyedik évfordulójukon. Egy év. Olyan soknak tűnik, mégis abban a pillanatban hihetetlenül kevésnek érződött.
A lány szinte tökéletesen emlékezett arra a napra. Helyenként még eszébe jutott, hogy utána sokáig lemondott minden versenyt és helyette kiment a kedvenc szirtjére, ahonnan mindent belátott, majd a könnyeitől alig látva, a tenger fölé benyúló hatalmas sziklán ülve megevett egy bödön fagyit (általában a kedvencét vitte föl, azaz egy doboz Ben and Jerry's Chocolate Fudge Brownie fagylaltot), miközben a fölötte tomboló hatalmas vihart nézte. A vihar... akkor még nem is jött rá, miért is van mindig villámlás, amikor dühös. Hogy nem esett le neki? Még abból se jött rá, amikor a szakítás után Jamie-t majdnem agyonvágta pár villám a szeme láttára, miközben az lefelé sétált a szirtről. Persze most már rájött. Mondjuk azután nehéz is lett volna nem rájönni, amikor az edzője azzal a mondattal hagyta ott, hogy úgy üsse a bokszzsákot, mintha az exének az arca lenne. Szinte abban a pillanatban, amikor Mr. Gallegos kilépett a teremből, a lány szeme kéken felvillant, és egy üvöltés kíséretében halálra égette azt a szegény zsákot egy adag villámmal. Természetesen az edző úr egy „kicsikét" meglepett és ijedt arccal rohant vissza a terembe, és elrettenve nézte a furcsa alakú széndarabbá változott tárgyat és az amellett álló, értetlenül pislogó fiatalt.
Amúgy szívből gyűlöli azóta a srácot. Nagyjából egy héttel a szakítás után megtudott olyan aprócska részleteket is, minthogy a fiú már a 4 éves kapcsolatuk első hónapjában el kezdett más lányokkal találkozgatni, sőt, szinte Lyngheid volt az egyetlen velük egykorú csaj, akit nem környékezett meg, de valószínűleg őt is csak azért nem, mert félt, hogy a fekete hajú kikotyog valamit a nővérének.
Visszatérve az aznapi edzésre: A lány szokása szerint a zsákot ütötte, miközben arra koncentrált, hogy ne kezdjen el megint villámlani. Eddig volt annyi szerencséje, hogy a versenyeken sikerült annyira türtőztetni magát, hogy ne csapja agyon az ellenfelét, de ilyenkor, amikor a legnagyobb ellensége a saját gondolatai és a zsák voltak, sokkal nehezebb dolga akadt.Végül mikor már nagyon nem bírt az idegeivel, megállt egy pillanatra, majd mélyen beszívta a levegőt és lassan kieresztette. Ettől általában egy picit megnyugodott, de ha ez se működött (mint például most), inkább elsétált a padig a kulacsához, és ivott egy keveset.
