❝-Hősökre van szüksége a világnak, amit ismerünk. Veszély fenyegeti. Világegyetemet megrengető vad vihar érkezik messziről. Egy olyan csatába keveredett a Föld amit mi magunk nem vívhatunk meg. Kell egy csapat, kik különlegesek. Vadak, olykor tüzese...
Lyngheid unottan csapta össze a vaskos könyvet, ami fölött eddig görnyedt majd félretolta. Most is mint mindig ideje nagyrészét a könyvtárban töltötte, ami részben annak volt betudható, hogy barátokkal nem büszkélkedhetett és családjával sem ápolt túl jó kapcsolatot. Főként az apjával, Osmonddal. De neki jó volt így. Nem hiányoztak az életéből az úgynevezett barátok, akik előbb vagy utóbb hátba támadnak, sem a rendes apa-lánya viszony. Ha valaki akkor Flora volt az, aki hiányzott az életéből, az egyetlen, akit igazán a családjának tekintett, de ő már meghalt... A lány a fejét rázva kelt fel az asztaltól, ahol eddig üldögélt és az ablakhoz sétált. Száját egy kicsit elhúzta ugyanis a könyvtár parkolójába egy ismerős, kicsit ütött-kopott, fekete terepjáró gördült be és abból két az autónál is ismerősebb személy szállt ki. Stefan és Faith, Tordis két legközelebbi barátja és habár ők mindig is kedvesek voltak Lyngheidhez, a lány tudta, hogy csak azért, hogy megnyugtassák a nővérét miszerint a húga nem különc. A két személy hunyorogva pásztázta végig a könyvtár ablakait majd mikor kiszúrták őt heves integetésbe kezdtek, mire Lyngheid is kelletlenül intett párat. Az ablaktól elfordulva még a hóna alá csapta a könyvet, amit tanulmányozott és néhány perccel később ki is lépett az ajtón. A másik kettő csendben vette tudomásul, hogy legjobb barátjuk húga megérkezett és mindhárman beszálltak a kocsiba.
-Milyen a könyv Lyng? – kérdezte Stefan, aki megelégelte a beállt csöndet.
-Jó. De ha még egyszer így hívsz többet nem szólalsz meg.-hangzott a rövid és tömör felelet Lyngheid részéről majd szélesen Stefanra mosolygott de úgy, hogy az behúzta a nyakát.A rövid út ezután csendben telt, Stefan nem szólalt meg újra ami Lyngheid díjazott, Faith pedig Új-Asgard házait tanulmányozta.
Mikor megérkeztek Lyngheid otthonához (amit ő inkább hívott börtönnek) a lány kipattant a terepjáróból és becsörtetett a házba.Az ajtó becsapódott a lány mögött az pedig a szobájába trappolt. Tudta, hogy Osmond is a házban tartózkodik de nem érdekelte különösebben így arra sem vette a fáradtságot, hogy köszönjön neki. A könyv amit a könyvtárból hozott az ágyára dobva pihent és mivel egyéb teendője nem akadt, Lyngheid leheveredett a fekhelyére és további néhány órán át olvasta azt. Mikor végül becsukta a kötetet a nap már lemenőben volt viszont az utolsó napsugarak még így is megcsillantak a ház előtt álló tűzpiros motoron. A nővére motorján. Szája széle egy kicsit felfelé kunkorodott amikor eszébe jutott valami ami hát... nem teljesen legális. A hátára kapta a szobája egyik sarkában álló hátizsákot majd kisietett a motorhoz aminek kormányán két bukósisak függött. Tordis mindig ott tartotta a sajátját és azt is amit neki szánt, de azokat egy-egy laza mozdulattal elhajította, minden biztonsági szabályra fittyet hányva pattant fel a járműre majd kilőtt. Lyngheid felnevetett ahogy a szél az arcába csapódott majd néhány utcával arrébb egy éles kanyarral befordult egy kis mellékútra, ami Új-Asgard legromosabb épülete felé vitte őt és nem telt bele néhány percnél több mikor már le is állította a járművet. Az épületről pedig már senki sem tudta, hogy minek is épült valójában, Lyngheid pedig csak annyit, hogy tökéletes ha el akar tűnni Új-Asgard lakói de legfőképp a nővére elől. Amint eszébe jutott Tordis a lány arca fintorba ugrott hisz ma a szokásosnál is többször jutott eszébe drágalatos nővérkéje de ez csak egy pillanatig tartott, inkább kizipzározta a táskáját, elővette a festékszórókat amik benne rejlettek és munkához látott. Mikor befejezte az amúgy is tele graffitizett falon (amik szintén Lyngheid alkotásai voltak) két karikatúra volt látható, egy Osmondról egy pedig Tordisról. A sötéthajú lány megengedett magának egy kisebb kacajt ahogy Osmond elcsúfított képmására nézett majd ismét felpattant motorjára és ugyanolyan észveszejtő sebességgel, mint ahogy érkezett maga mögött is hagyta az épületet. Azok a lakosok, akik még az utcán lézengtek gyakran kiabáltak után sértő szavakat amint elhúzott mellettük mire ő válaszként méginkább emelte a sebességet, végül pedig lefékezett a ház előtt. Mivel az idő már későre járt halkan nyitotta ki a bejárati ajtót remélve, hogy elkerülheti a családtagjaival való találkozást, de nem volt szerencséje. Alighogy betette a lábát Osmond előtte termett és kérte számon, hogy mégis hol járt.
