Wild Flower

13.Rész

Felkaptam sötét kék farmeromat majd sárga felsőmre egy vékony szürke pulcsit, hogy azért még se fázzak meg.  Kis táskámat felkapva vállamra indultam el otthonról a Taevel megbeszélt helyre, azaz 3 utcával távolabb mint a lakásom. TaeHyung tudta, hogy anyu nem nagyon enged el ilyenkor sehova, meg azért a fiú se akarja, hogy egyedül sétálgassak a sötétben így csak néhány percet kellett sétálnom egyedül. Viszont ahogy az utca sarokra értem a fiú még sehol sem volt. Megnéztem az időt a telefonomon ami 21:30-at mutatott, a megbeszélt időpontot. Vártam pár percet ám sehol se volt még a barátom, így telefonomat újra előkapva hívtam fel. 

-Halo?-vette fel egy két csörgés után.

-Szia Tae, Sunny vagyok. Hol vagy?-kérdeztem meg tőle.

-Sunny, ne haragudj de nem tudok menni. Dolgom akadt.-sóhajtott a telefonba.-Rakjuk át másikra napra, rendben?

-Rendben.-piszkáltam torna cipőmmel a köveket a járdán.-Mikor máskorra?

-Nem tudom még. De le kell tennem, majd beszélünk.-azzal bontotta is a vonalat. Nagyot sóhajtva tettem el készülékemet és néztem körbe. Ki volt halva az egész utca illetve környék, de ha már így elkészültem a nagy semmire nem akartam haza menni, inkább sétálni indultam. Azért szólhatott volna, hogy dolga van, mert akkor nem jöttem volna ki feleslegesen. Ilyen még egyszer sem volt, hogy így lekoptasson és ne szóljon előre. Mindig írt előtte egy sms-t vagy felhívott, hogy nem jó neki az időpont. Kicsikét rosszul esett, hogy nem tudott eljönni, de nem hibáztattam. Ahogy mondta dolga akadt, és a hangjából ítélve elég fontos dolog lehetett hiszen lihegett a telefonba. Fejemet rázva sétáltam tovább a lámpafények alatt. Egy nagyobb sikátor előtt mentem el amikor dulakodás hangjait hallottam meg. El akartam sietni, viszont még a vér is megfagyott ereimben amikor egy hatalmas nagy durranást hallottam meg magam mögül a sikátorból. Nem mertem megmozdulni, lábaim a földbe gyökereztek. Reménykedtem benne, hogy csak rosszul hallottam és csak bemesélem magamnak, hogy ez egy pisztoly hangja volt mikor elsült. Ahogy emberek hangját is hallottam gyorsan körbe néztem és egy nagy méretű kuka mögé bújtam, hogy ne lássanak meg. Négy alak jött ki a zsákutcából kimérten, mintha mi sem történt volna. Arcukat sajnos nem láttam, mert pont nem világította őket az utca fénye és háttal álltak nekem. Egy nagy fekete terepjáró állt meg előttük és ők azonnal be is szálltak. 

Ahogy elhajtottak egyből kiosontam a büdösséget árasztó kuka mögül és siettem be a sikátorba. Kezemet egyből számra tapasztottam amint megláttam egy férfit a földön fekve saját vérében. Szemeimbe akaratom ellenére szöktek könnyek. Óvatosan sétáltam oda és guggoltam le elé. Üveges tekintettel bámult maga elé, teste nem mozgott. Arca sápadt volt hiába borította be valószínűleg saját vére. Fenekemre huppanva kezdtem el sírni. Meghalt, megölték. Elvettek egy ember életet és én ennek fültanúja voltam. Egy kibaszott hulla feküdt előttem. Percekig bámultam a mozdulatlanul feküdt férfit, míg el nem apadtak a könnyeim. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Hagyjam itt? Vagy hívjam a rendőrséget? Nem, azt nem lehet, még a végén engem visznek kihallgatásra és nincs kedvem egy rendőrségi ügybe belefolyni. De itt sem hagyhatom megrohadni a testet.

Ilyen gondolatokkal a fejemben álltam fel szép lassan a falba kapaszkodva és hátráltam ki a sikátorból. Nem tudtam mást tenni mint ott hagyni. Hirtelen fordultam meg, ahogy kiértem a járdára s futásnak eredtem. Haza akartam menni és ezt az egészet kiverni a fejemből. Egy halott ember látványa nem mindennapi, főleg egy 17 éves lánynak. Annyira elvoltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy észre se vettem, hogy valaki jön velem szembe így sikeresen neki mentem valakinek, aminek az lett a következménye, hogy a fenekemre huppantam.

-S-sajnálom.-sírtam fel.-Ne bántson kérem. Esküszöm nem láttam semmit sem.-takartam el kezeimmel arcomat, hogy még véletlenül se lássam ki az.