Wild Flower

11.Rész

*TaeHyung POV*

Nem értem. Nem értem miért kaptam azt az öklöst Jimintől, de hogy őszinte legyek nem is nagyon érdekelt. Tudom, hogy csak tovább szívta volna a lány vérét és még jobban megalázta volna az emberek előtt. Már így is majdnem sírt nem hagyhattam, hogy még mélyebbre süllyedjenek a fiúk.

-TaeHyung!-hallottam meg magam mögül Jimin hangját de nem nagyon érdekelt abban a pillanatban. Jobbnak láttam, ha tovább megyek és lejegelem az arcomat még mielőtt nagyobbra feldagadna. Ám ezt a tervemet egy kar akadályozta meg a felkaromon ami egyből vissza is rántott és a falnak nyomott.-Mégis mi volt ez?-nézett szemeimbe Jimin.

-Mire gondolsz?-bámultam vissza unottan.

-Ne játszd itt a hülye gyereket nekem!-emelte meg hangját.-Miért védted meg azt a lányt? Egyáltalán miért szólsz bele az ilyenekbe?

-Mert mondjuk én is a banda tagja vagyok?-emeltem feljebb én is hangomat, de nem annyira mint Jimin. Láttam szemeibe, hogy egyre jobban idegesíti magát, ami bevallom tetszett is.

-De te soha nem szólsz bele az ilyesmikbe főleg ha lányról van szó!-jött közelebb arcomhoz és gyanúsan méregetni kezdte vonásaimat.-Hacsak...-állt hátrébb két lépést.-Mit akarsz attól a lánytól?

-Én ugyan semmit.-sóhajtottam.-Csak láttam, hogy a sírás szélén állt, és még a barátnője is cserben hagyta. Nem hiszem el, hogy te még ezek után is piszkáltad volna.-ráztam meg fejemet. Viszont válasz adás helyett csak hangosan felnevetett majd egy pillanat alatt váltott át komolyra.

-Te most tényleg nekem akarod ezt beadni?-mutatott magára.-Annak a személynek akit már ismersz legalább 16 éve? Ne nevettess már TaeHyung.-rázta meg fejét vigyorogva.-Ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy te nem megsajnáltad a lányt, hanem akarsz tőle valamit. Igazam van?-dugta zsebre kezeit.

-Nincs igazad Jimin.-álltam tekintetét.-Egyszerűen csak nem akarom, hogy tönkre tegyétek az életét, mert ennyi idősen is az a játék nektek, hogy másokat piszkáljatok és elkergessétek innen, mikor tudjátok jól, hogy nagyobb gondunk is van és jobb dolgunk is, mint ilyen lelki bajos lányokkal foglalkozzunk. És ha most megbocsátasz, elmennék lejegelni az arcom, mert valamelyik pöcsfej bevert nekem.-mosolyogtam rá gúnyosan, majd kikerülve mentem a konyhába, hogy a fagyasztóból előhalásszam a fagyasztott borsót és az arcomra tegyem.

Utálom, hogy ennyire jól ismer. Igaza van, már 16 éve ismerjük egymást és lehetetlen őt átverni. Tudja minden gondolatomat és tudja előre, hogy mit fogok tenni. Túl kiszámítható vagyok neki. Vissza kell fognom magam, hogy ne bukjak le előtte. Nekem kell ez a lány. Bármilyen módon is de meg kell szereznem a bizalmát.

*Sunny POV*

Vasárnap szinte ki se mozdultam a szobámból amit anyum furcsának is talált, de csak le tudtam annyival, hogy tanulnom kell mert dolgozat lesz a következő héten. Igazából nem akartam, hogy tudjon a szombat esti incidensről, mivel egy, nem akarom, hogy aggódjon miattam. Kettő azt se akarom, hogy azt gondolja, hogy a lánya titokban házi bulikba jár. Szeretném, ha anya büszke lenne rám a tanulmányi eredményeim alapján, hiszen akkor tudni fogja, hogy majd vinni fogom valamire az életben, és nem fogok olyan sorsra jutni mint az apám. Ugyanis valamelyik nap felhívta anyámat az egyik barátnője, hogy apa elhagyta Suzyt, akivel megcsalta anyát is és, hogy össze van zuhanva. Hogy őszinte legyek megérdemli. Lehet nem szabadna ilyet mondanom, mert mégis csak az én apám, ő neki is köszönhetem az életem, de ahogy tartja a mondás, a karma utol éri az embereket. Ezért is remélem, hogy ezeket az idióta fiúkat is utol éri egyszer a karma. 

Hétfőn a szokásos ébresztőmre keltem. Ismét elfogott az idegesség, mint amikor a muffinos dolog után mentem az iskolába. Nem akartam kikelni az ágyból, de tudtam, hogy muszáj. Így nagy nehezen de rá vettem magam arra, hogy kikeljek a fekvő helyemből és elinduljak a fürdőszobába ahol pár perc alatt elvégeztem a megszokott teendőket. A tükörbe néztem és mély levegőket vettem.