Zenei lexikon

C

caccia: olaszul "vadászat". 1. A kánon 14. században énekelt formája. A kifejezés a szólamok kergetőzésére utal. 2. Átvitt értelemben az imitációs műfajok megjelölésére használatos kifejezés.

calando: dinamikában és tempóban egyaránt elhalóan.

cantabile: énekelve.

cantilena: dallam

cantus firmus: (szilárd dallam). A 12-16. sz.-i vokális zenében az ellenpont kiemelt jelentőségű szólama. Az a fődallam, amelyet a többi szólam alárendelt szerepben vesz körül.

capriccio: "szeszély". Laza szerkezetű, vagy kötetlen formájú hangszeres darab.

capriccioso: szeszélyesen.

cezúra: "metszet/metszés/vágás". A forma tagolásának fontos eszköze, a zenei folyamat rövid, lélegzetvételnyi megszakítása.

chaconne: 1. mérsékelt tempójú, hármas lüktetésű spanyol tánc a 16. században. 2. Páratlan ütemű ostinato basszus felett elhangzó variációsorozat, melyben a harmóniák egymásutánja a basszussal együtt ismétlődik.

chanson: franciául "ének, dal". A 14-6. században a szólóénekre vagy kórusra írt, könnyed hangvételű világi dalok elnevezése.

cimbalom: trapéz alakú, lábakon álló húros, ütőhangszer, napjainkban két vattázott faverővel szólaltatják meg. Magyarországon a verbunkos zene korában vált általánosan alkalmazott hangszerré a népi zenekarokban.

cink: a billentyűskürt fából készített őse. Alakja egyenes, vagy kígyószerűen hajlított.

clarino: eredetileg trombita, régebben a magas fekvésű tromitaszólamok neve. A klarinét középregiszterét is így nevezik.

clavier: billentyűzet.

coda: záradék, függelék, valamely kompozíció vagy tétel végére illesztett rövidebb-hosszabb utójáték, epilógus.

col legno: olaszul "fával". A vonós hangszereknél alkalmazott hanghatás; a húr ütögetése a vonó fájával.

comes: a fúga expozíciójában a másodiknak, negyediknek belépő szólam, amely a fúga alaphangnemében megszólaló témát, a duxot imitálja. Lehet tonális vagy reális.

comodo: kényelmesen

concerto: az olasz concertare=vetélkedni igéből. Versenymű.

concerto grosso: a barokk kor hangszeres zenéjének meghatározó műfaja. Zenekarra írt, nagyobb szabású, többtételes mű, amelyben a szólisták kis csoportja (concertino) és a teljes zenekar (tutti vagy ripieno) áll szemben egymással.

con fuoco: tűzzel, tüzesen.

consort: a hangszeres kisegyüttesek elnevezése Angliában a 16-17. században.

contralto: 1. kontraalt. Egészen mély fekvésű alt hang. 2. A normálisnál nagyobb alakú, de azzal azonos hangolású mélyhegedű.

contrapunctus: ellenpont

courante: páratlan ütemű, 3/4-es, mozgalmas ritmusú francia udvari tánc. Megkülönböztető ritmusképlete az ütemelőző negyed és a rákövetkező ütem első negyedének pontozása.

crescendo: hangerőben növekedve, növekvő hangerővel.

cseleszta: billentyűs, idiofon hangszer. A billentyűvel összekötött kalapácsok rögzített hangmagasságú acéllapocskákat szólaltatnak meg. Akkordikus játékra is alkalmas. Hangolása kromatikus, hangszíne a hárfa és a harangjáték között van, jegyzése a zongoráéhoz hasonló, hangjai a leírtnál egy oktávval magasabban szólnak.