Zenei lexikon

E

echo: a visszhang utánzása a zenében.

egészhangú skála: egy oktávon belül hat olyan hangból álló sor, amelynek mindegyike egymástól nagy-szekund távolságra van.

egynemű kar: a vegyeskarral ellentétben olyan összeállítású kórusmű, amelyben csak férfiak vagy csak nők szerepelnek.

elégia: panaszos dal, siratóének.

ellenpont: több önálló, egyenrangú szólam kombinációja. Olyan többszólamú szerkesztés, amelyben valamely szólamhoz dallamvezetésben és ritmikailag önálló ellenszólamok társulnak.

előjegyzés: a vonalrendszer elején elhelyezett módosító jelek, azaz a hangokat fél hanggal megemelő keresztek és fél hanggal leszállító bék. Közvetlenül a kulcs után állnak. Érvényességük az egész sorra kiterjed.

előke: díszítésfajta. Hosszú és rövid fajtája is van. Mai formája a 19. században terjedt el. A kiskottával kiírt zászlós díszítőhang szárát áthúzták annak jelölésére, hogy játékideje (a főhang rovására) nagyon rövid, rendszerint 32-ed érték.

enharmónia: azonos hangzású, de különböző elnevezésű hangok viszonya. Két egymás melletti törzshangból származik, az alsó felemelésével, illetve a felsők leszállításával.

ensemble: együttes

entrada: bevezetés, bevezető zene

eol: a modális hangsorok egyike, vezetőhang nélküli moll jellegű hangsor; lá-sor.

espressivo: kifejezéssel, érzéssel

etűd: "gyakorlat". Rövid, egytételes zenedarab, amely bizonyos hangszertechnikai problémák elsajátítása céljából íródott.

expozíció: a fúgában a téma első előfordulása; a szonátaformában az első nagy formai egység, amelyben a tétel legfontosabb zenei gondolatainak bemutatása történik.

expresszionizmus: a XX. század elejének egyik művészeti irányzata; realista ábrázolás helyett elvont, szubjektív lelki tartalmat igyekszik kifejezni.

éthosz: görögül "szokás, erkölcs". az akarást és a cselekvést meghatározó erkölcsi tartás, azon etikai normák összessége, amelyek egy társadalmat jellemeznek. A görög zenei gondolkodásban azért volt nagy szerepe, mert a különféle hangsorokhoz hozzárendelődött azok éthosza is, amely meghatározta jellegüket, felhasználhatóságuk körét, s ez tovább öröklődött a középkor zenei gondolkodását meghatározó modális hangsorok rendjében és a dúr-moll hangrendszerben is.