Zenei lexikon

H

hangfestés: a zenén kívüli jelenségek akusztikai eszközökkel történő utánzása, a szöveg tartalmának érzéki kidomborítása, legtöbbször az énekelt dallam alakjának segítségével. Legegyszerűbb formája a hangutánzás.

hangjegyírás: notáció. A zene írásbeli rögzítésének módja. A görögök az ábécé betűivel jelölték a hangokat, a középkorban a vezénylő kéz intését utánozták a neumákkal, majd Arezzói Guido megalkotja a 4 vonalból álló vonalrendszert.

hangköz: két hang egymástól való távolsága.

hangnem: a dallamok és hangzatok hangjainak hovatartozása, a hangok vonzódásának és taszításának logikai rendje. Kijelöli az alaphangot is, amihez viszonyítunk.

hangnevek: a különféle hangrendszerekhez tartozó hangok megkülönböztető elnevezése.

hangsor: skála; a zenei hangok lépcsőzetes elrendezése.

hangszercsoport: A hangszereket csoportosíthatjuk a hangadásuk, vagy kezelésük módja szerint. A hangadás módja szerint vannak hangszerek melyeknél: a levegő (aerofon hangszerek), megfeszített húr (kordofon hangszerek), kifeszített hártya (membrafon hangszerek) és rugalmas merev test (idiofon hangszerek) rezgése állítja elő a hangot. A hangszer kezelésének módja szerint léteznek fúvós, ütő, vonós, pengetős, billentyűs hangszerek.

hangszín: a hang négy meghatározó jellemzőjének egyike, a hangszerek és az énekhangok megkülönböztetően sajátos jegye, amely a megszólaló hang felhangjainak számától és egymáshoz viszonyított erősségétől függ. A hangszínt jelentősen befolyásolja a hangforrás anyaga és alakja. A szinuszhang az egyetlen, aminek nincs hangszíne.

hangzat: akkord; legalább 3 különböző magasságú hang egyidejű megszólalása.

hármashangzat: A dúr-moll hangrendszer legfontosabb hangzata, ami két egymásra épített tercből áll. Alaphangból, tercből és kvintből áll. Fajtája szerint van: dúr (nagy terc+kis terc), moll (kis terc+nagy terc), szűkített (két kis terc) és bővített (két nagy terc).

harmónium: a 18. század közepe táján keletkezett billentyűs, aerofon hangszer, az orgona helyettesítésére alkalmazták. Lábbal működtetett fújtatójából a levegő széltartályon át jut az átcsapó fémnyelvekre, útját billentyűk teszik szabaddá. Liszt és Mahler zenekari műveiben is alkalmazta.

háromtagú forma: a legegyszerűbb zenei formák egyike. Képlete: A-B-A. Az első és a 3. tagja egyező, a középső pedig eltérő.

hegedű: négyhúros vonós hangszer, a violák családjának tagja. Mai alakjában a 17. sz. eleje óta ismert.

hemiola: a három kétfelé osztása. 3 fél kotta (hemiola major), vagy 3 negyed kotta (hemiola minor) éneklése vagy játszása 2 ütés alatt.

hexachord: hat hangból álló hangsorrészlet.

históriás ének: a 16. század magyar műzenéjének jellegzetes elbeszélő jellegű műfaja, a jelent vagy a közelmúlt jelentős eseményeit tárgyalja hazafias elkötelezettséggel. Sazerzői vándor költők és lantosok, az ének előadói is voltak egyben. Rímekbe foglalták a végvárak harcait, a katonaélet epizódjait. Népi elemekből táplálkozik.

historizmus: 1. azok a posztmodern törekvések,melyek a jelen zenéjét közvetlenül kapcsolják össze a zene múlt különféle megnyilvánulásaival. 2. régizenei irányzat törekvése, ami a zenei interpretációban egy múltbeli zenei gyakorlat rekonstruálását jelenti, sokszor elmélyült tudományos munka eredményeképpen korabeli hangszerek segítségével.

homofon: eredetileg unisono éneklés. Ma akkordikus szerkesztésmódú zene, melyben 1 vezető szólam alá van rendelve a többi.