Zenei lexikon

P

parafrázis: idegen szerző művének szabad, fantázia formában történő feldolgozása, rögtönzésszerű átdolgozása.

parlando: beszédszerűen; a beszéd ritmusához igazodó szabad ritmikájú előadásmód.

partita: a variáció olasz elnevezése a 17. században, majd a szvittel azonos, többtételes műforma.

partitúra: vezérkönyv; több hangszerre írt zeneművek lejegyzési módja. Az egyes szólamok külön-külön vonalrendszerben kapnak helyet oly módon, hogy a grafikus képben ütemenként jól követhetőek legyenek a mű metrikus-ritmikus folyamatai. A szólamok felülről lefelé magasságuknak megfelelően tünteti fel és hangszercsoportok szerint rendezi.

passacaglia: olasz, vagy spanyol eredetű, kimért 3/2-es ütemű tánc. A barokkban variációsorozat, melynek jellegzetessége, hogy egy 4-8 ütemre terjedő basszusdallam, amely ostinatoszerűen ismétlődik.

passió: A passió Krisztus szenvedéstörténete, melyet az elbeszélő - testo (evangélista) elbeszélése, egyes személyek (Krisztus, Péter, Pilátus, Mária) beszéde és válasza, és a tömeg felkiáltásai ábrázolnak.

pavane: nyugodt, méltóságteljes, 2/2-es ütemű spanyol udvari és társastánc a 16. században.

pentachord: egy hangsor 5 egymás után következő foka.

pentatónia: ötfokúság; 5 hangra épülő hangrendszer. Elméletben a kvintkör 5 első hangjából áll (C-G-D-A-E), melyek hangsorrá rendeződnek a zenei térben (C-D-E-G-A). A hangrendszer más és más hangjáról kiindulva más és más móduszát kapjuk meg. Így létezik: lá-, dó-, ré-, mi-, szó pentaton.

periódus: zenei forma, ami általában 2 frázisból áll. Zenei részei kérdés-feleletet alkotva kiegészítik egymást. A két tagot cezúra választja el egymástól. Közepén elérjük a dominánst, a végén tonikával zárul. Leggyakrabban 8 ütemből áll.

pesante: súlyosan

piano: halkan

pikárdiai terc: mollban írt zeneművek dúr hármassal való befejezése.

pizzicato: zenei játékmód a vonós hangszereken, a húrok ujjakkal való megpendítését jelenti.

plagális zárlat: a dúr-moll hangrendszer egyik befejező akkordlépése, amelyben a domináns helyett a szubdominánsról lép a tonikára.

polifónia: többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben minden szólamnak önálló szerepe van.

polimetria: a kettes és a hármas lüktetéscsoportok kötetlen váltakozása, illetve különböző ütemfajták egyidejű megszólalása.

poliritmika: többritmusúság. Különböző ritmusok, eltérő ütemfajták egyidejű felhangzása a többszólamú zenében.

prelúdium: előjáték; improvizációs jellegű hangszeres bevezető darab.

presto: nagyon gyorsan, sebesen

programzene: hangszeres zene, amely valamilyen fogalmilag megragadható téma leírásával kapcsolatos.A programra legtöbbször maga a zeneszerző utal a címadással. A megzenésítésre alkalmas téma befolyásolja a mű megformálását.

prozódia: a szöveg és a zene helyes illeszkedésének tana. A zene ritmusának és hangsúlyainak helyes alkalmazkodása a szöveg ritmusához és hangsúlyaihoz.