Zenei lexikon

T

tabulatúra: több szólamban játszó hangszerek lejegyzésmódja a 14-18. századig. A partitúrához hasonlóan az egyes szólamokat táblázatokba csoportosították. Az orgona tabulatúrákat a vonalrendszerbe írták, a lant-tabulatúrákban viszont nem használtak kottafejeket, hanem számokkal és vonalakkal a fogásmódokat jelezték.

tacet: hallgat; zenekari vagy énekkari szólamokban az illető szólam a jelzett részben, tételben nem szerepel.

temperálás: mérséklés. A különféle akusztikai hibák mérséklése. A korábbi századokban a tiszta hangolás nem nyújtott arra lehetőséget, hogy minden hangnemben tökéletesen tisztán tudjanak játszani az előadók. A zeneszerzők kerülték a törzshangnemtől távol eső hangnemeket, mivel a hangszeren a hangok enharmonikus átértelmezése nem volt lehetséges. A 17. század utolsó évtizedében Andreas Werckmeister elméleti munkájában a temperált hangolás mellett foglalt állást. Ez bizonyos megalkuvást jelentett a hangok abszolút tisztasága szempontjából, viszont távlatokat nyitott a sok előjegyzéses hangnemek gyakorlati használhatósága előtt. „Tiszta" csak az oktáv maradt, a két oktáv között tizenkét egyenlő félhangot hozott létre az új eljárás, és ez némi engedményt követelt a hangközök viszonylatában: a kvint valamivel szűkebb lett, a dúrterc valamivel nagyobb.

tempo: időmérték, sebesség, gyorsaság.

tenor: legmagasabb férfi énekhang

tenuto: nyújtva, kitartva

tercett: három énekhangra, hangszeres kísérettel vagy anélkül írott zenemű.

tetrachord: valamely hangsor négy egymás mellett levő hangból álló részlete.

toccata: "toccare" = érinteni. Virtuóz futamokkal, gyors figurákkal teletűzdelt szabad formájú, fantáziaszerű kompozíció.

tonika: a tonalitás meghatározója, valamely hangsor I. foka, alaphangja.

tonalitás: hangnemiség; valamely zenemű részlet tulajdonsága, amivel egy bizonyos hangnemhez való tatozását érezteti.

tranquillo: nyugodtan

transzponálás: valamely zenemű más hangnembe való átírása.

tremolo: valamely hang gyors egymásutánban való ismétlése.

trió: három hangszerre írt zenemű.

tritonus: a bővített kvart hangköz elnevezése. Három egész hang távolságot ölel fel.

trubadúr és trouvére zene: trubadúroknak, illetve trouvéreknek nevezzük azokat a 12-13. századi költőket, akik Európa első népnyelvű költészetének megteremtői voltak. A trubadúr és trouvére elnevezések azonos jelentéssel bírtak (trobaire=kitalálni, átvitt értelemben költeményt írni). A trubadúrok Dél-Franciaországban éltek, a trouvérek pedig Észak-Franciaországban. Az első trubadúrok a 11. század végén éltek. Legnevesebb képviselőjük IX. Vilmos Aquitánia hercege, Bernart de Ventador és Raimbault de Vaqueiras. Meg kell még említeni Peire Vidal nevét, aki Imre király uralkodása idején Magyarországon is járt. A trouvére művészet a 12. század közepétől indult fejlődésnek. Legjelesebb képviselőjük Oroszlánszívű Richard, Moniot d'Arras és Adam de la Halle. A dallamok kezdetben szájhagyomány útján terjedtek, leírásukra később került sor. Előadásuk általában a szerző szolgájának a menestrelnek a feladata volt, aki legtöbbször hangszerrel kísérte énekét. Szövegük általában szerelmi témájú. A szerelmi témák mellett vannak olyan szövegek, amik hőstetteket beszélnek el, vagy baráti érzésekről szólnak. Jellemzőek a politikai vagy erkölcsi témájú versek is.

tutti: a zenekari vagy énekkari szólamokban és partitúrákban a szólórészek után a teljes együttes belépését jelzi.