Zenei lexikon

K

kadencia: zárlat, záradék; a zene értelmi tagozódásának legfőbb eszköze; áriákban, versenyművekben a koncertáló szólam virtuóz, kötetlen szólója.

kamarazene: kis hangszer együttesre írt zenemű, melyben az egyes hangszerek önálló szólamot játszanak.

kánon: az imitáció legszigorúbb formája, amikor egy szólam menetét egy vagy több szólam időbeli eltolódással hangról hangra utánozza.

kantáta: recitativókkal, áriákkal, kórusokkal bővelkedő többtételes, zenekar kíséretes mű.

keringő: 3/4-es ütemű osztrák, eredetileg népi tánc, a ländler utóda.

késleltetés: a harmóniai feszültség fokozásának egyik eszköze; egy vagy több szólam az előző akkordból átkötve nem oldódik fel a többi szólammal egyidejűleg az új akkordra,hanem disszonanciaként szerepel benne, feloldására csak utólag, késve kerül sor.

kéttagú forma: két egymást kiegészítő periódusból áll. Képlete: A-B.

kidolgozás: az a kötetlen formájú, rendszerint moduláló rész, amely a mű folyamán már korábban bemutatott anyagból épül.

klarinét: szimpla nádnyelves fafúvós hangszer. Testének furata hengeres, részben ujjakkal, részben szelepekkel fedhető hanglyukakkal. A 18. sz. folyamán terjedt el. Transzponáló hangszer, ma már csak A és B hangolású változata használatos.

klavichord: a legrégebbi billentyűzettel ellátott húros hangszer, a zongora kisméretű, asztalra helyezhető elődje. A húrokat a billentyű lenyomásával kis fémrudak súrolták.

kóda: záradék, függelék, valamely kompozíció vagy tétel végére illesztett rövidebb-hosszabb utójáték, epilógus.

koloratúra: a dallam kidíszítése, kiszínezése a főhangot körülvevő hangokkal, hangzatfelbontásokkal, futamokkal nagy ugrásokkal.

konszonancia: a tonális zenében a rokon hangzású hangok együttes megszólalása.

korál: a protestáns egyházzenében az egyházi énekek összefoglaló elnevezése.

Köchel-jegyzék: Mozart életművét rendszerező, műveit sorszám szerint megkülönböztető tudományos kiadvány.

kromatika: a hét alaphangmagasságának egy fél hanggal felfelé vagy lefelé történő megváltoztatása.

kvartett: négy szóló énekhang vagy hangszer együttese.

kvintett: öt szóló énekhang vagy hangszer együttese.

kvintkör: a dúr és a moll hangnemek ábrázolása előjegyzésük jellege és száma szerint kör alakban C hangról indulva.

kvintola: öt hangjegyből álló csoport, amelyet négy vagy hat ugyanolyan értékű hang időtartama alatt kell megszólaltatni. 2/4-es és 6/8-os ütemben fordul elő.