Zenei lexikon

V

vágánsok: egyházi iskolákhoz, egyetemekhez tartozó, de az egyház kötelékébe nem lépő, gyakran helyhez nem kötött, vándorló értelmiségiek, diákok. komoly teológiai, irodalmi és zenei képzettséggel rendelkeztek, ugyanakkor a szellemi függetlenség hívei voltak. Szövegeik olyan énekversek, melyeket zenei kísérettel adtak elő, s gyakran meglévő dallamokra, ritmusokra – nem ritkán ismert himnuszok dallamára – írtak. A szövegek szerzője általában ismeretlen, a versek a pénz hatalmát, az erkölcsök romlottságát, a világ rendezetlenségét éppúgy megéneklik, mint a fiatalság, a szerelem, a testiség, a mámor vagy a kocsmázás örömeit.

váltódomináns: a domináns hangnem V. fokán épült hármas vagy négyeshangzat (alaphangnemben tehát a II. fokú akkord).

variáció: egy dallam vagy ritmusképlet oly módon történő megváltoztatása, hogy az eredeti forma felismerhető maradjon.

verbunkos zene:

vibrafon: az idiofon hangszerek családjába tartozó, behangolt fémlapokból készült, asztal alakú ütőhangszer.

vibrato: "remegve, reszketve"; Énekben, vonós és fúvós hangszereken főleg a kitartott hangok állandó, gyors, csekély magasságbeli különbségeket eredményező hullámoztatása.

virginál: a csembaló egyik változatának elnevezése a 16-17. században. Kis méretű, téglalap alakú húros-billentyűs hangszer. A manuál és a húrozat a hangszer hosszában fut.

vivace: élénken, gyorsan

vonalrendszer: amelyre a különböző magasságú hangok lejegyzés, rögzítése történik. Az öt vonalon el nem helyezhető hangokat alsó vagy felső pótvonalakra helyezzük.

vonósnégyes: A kamarazene legmagasabb rendű műfaja, négy vonóshangszerre (2 hegedű, brácsa, gordonka) írt mű.