Zenei lexikon

O

obligát: "kötelező"; olyan szólam (hangszer), amely a zenemű teljes értékű megszólaltatásához feltétlenül szükséges, nélkülözhetetlen.

oktett: nyolc énekhangra vagy hangszerre írt kompozíció, illetve az a hangszeres együttes, ami előadja.

opera: mű - "opera in musica" = zenei műalkotás; az egyik legösszetettebb zenei műfaj, a vokális és hangszeres zenével dráma és líra, színjátszás s tánc, díszlet és jelmez társul. Alapja a szövegkönyv. Általában nyitány vezeti be és felvonásokra tagolódik.

opus: mű, munka. Egy zeneszerző kompozícióinak a sorszámát jelzi.

oratórium: több részes, drámai-elbeszélő jellegű, többnyire bibliai témájú, egész estét betöltő, szóló énekhangra, kórusra és zenekarra komponált mű, melyet nem szcenikusan, hanem hangversenyszerűen adtak elő.

organum: a korai többszólamúság elnevezése. A gregorián dallammal oktáv, kvint vagy kvart párhuzamban halad több szólam.

orgonapont: hosszan kitartott, az orgonapedálra emlékeztető mély hang, amely fölött különféle harmóniák váltakoznak, ezek tőle egészen távol eső, hangnemidegen hangzatok is lehetnek.

ossia: ezzel a szóval jelölik a zeneművekben azokat a hosszabb-rövidebb részeket, melyek mintegy variánsként játszva az eredeti zenei szöveg helyett játszhatók.

ostinato: állandóan, makacsul ismétlődő motivikus zenei anyag.

összkiadás: olyan gyűjteményes anyag, amely egy zeneszerző összes művét magában foglalja. Tudományos alapon készülnek, ezért a lehető leghitelesebben tartalmazzák a zenei szöveget.