Zenei lexikon

S, Sz

sarabande: Régi arab, perzsa vagy török eredetű spanyol tánc. Lassú tempó, páratlan ütem (3/2 vagy 3/4), a chaconne-ra emlékeztető ritmika jellemzi.(Az ütem hangsúlya a 2. egységen van.) Gazdag díszítésű, sok ékesítéssel, trillával.

scherzando: tréfásan, könnyedén, játékosan.

scherzo: "tréfa"; a klasszikus szimfóniák és szonáták gyors, vidám karakterű tétele. A menüettből fejlődött ki, átvette annak háromrészességét, da capo formáját.

secco: száraz, szárazon; recitativo secco - az énekest csak a continuo szólam kíséri.

semplice: egyszerűen

simile: hasonlóan játszandó

sostenuto: vontatottan, kimérten

sotto voce: tompa hangon

staccato: rövid, szaggatott előadásmód, jele a hangjegy felett álló pont.

szekvencia: 1. valamely motívum más-más hangfokokon való többszöri ismétlése.2. a gregorián zenében a mise változó tételeinek egyike. Eredetileg az alleluják végén improvizált dallam alárakott szöveg.

szeptimakkord: a klasszikus zene tercépítkezésű négyeshangzata, amelyet az alaphangra épülő terc, kvint és szeptimhang alkot.

szeriális zene: zeneszerzési technika, amely számsorok segítségével előre meghatározza mind az egyes hangok, mind a hangcsoportok valamennyi paraméterét.

szextett: hat tagból álló hangszeres vagy énekes együttes, illetve az ilyen együttesre írt zenemű.

szillabikus: ének-típus, melynél egy szótaghoz egy hang tartozik

szimfónia: egyike a legmagasabb rendű többtételes zenekari műformának. Tételeinek száma 3-5 között váltakozik, a leggyakoribb 4 tételes.Tételrendje általában: gyors, lassú, menüett, gyors.

szimfonikus költemény: szimfonikus zenekarra írt szabad formájú egytételes programzenei mű. Programját rendszerint költemény vagy prózai mű határozza meg.

szinkópa: a metrikailag súlytalan ütemrésznek az utána következő súlyos ütemrésszel való összekötése.

szolmizáció: a szolfézs tanításának módszere, hangok megnevezése és éneklése szótagokkal, vagy betűnevekkel, amelyeket a 9. században élt Arezzói Guido honosított meg a hexachord hangjaira: a szótagok egy Szent Jánoshoz szóló himnusz sorainak kezdő szótagjai (Ut, re, mi fa, sol, la). Ehhez társult a 16. századtól a 7. hang (si)

szonáta: A szonáta elnevezés az olasz sonare = hangzani igéből származik. Jelentése: hangzó darab. Eredetileg tehát általában hangszeren megszólaló darabot jelölt csupán, gyakran vokális tételek hangszeres átiratait. A 17. században módosult a szó értelme. A század közepe után több összetartozó tételből álló kompozíciót nevezünk szonátának. Az összetartozást 2 tényező teremti meg: az azonos hangnem (amely általában csak az egyik lassú tételben vált át valamilyen közeli hangnembe), valamint a különböző metrumú lassú-gyors tempójú tételek váltakozása. A barokk szonáta az 1680-90-es években nyerte el végső alakját. A barokkban két típusa volt, a sonata da chiesa és a sonata da camera. A 18. században született meg a klasszikus szonáta, amely ciklikus 3-4 tételes műforma. I. tétel gyors-szonátaforma, II. tétel lassú-szonáta és rondóforma, III. tétel menüett vagy scherzo, IV. tétel gyors - rondó vagy szonátarondó.

szonátaforma: hármas tagolódású: I. expozíció, II. kidolgozás, III. visszatérés. Az expozícióban a főtéma szólal meg először, majd rövid átvezetéssel domináns hangnemben követi a melléktéma, majd a zárótéma. Az expozíció ismétlése után a kidolgozásban a zeneszerző feldolgozza az expozíció témáit, majd a visszatérésben újra megszólal eredeti alakjában az összes téma, de már végig tonikai hangnemben.

szonátarondó: rondóforma, melyben a rondótémán kívül valamely epizód, többnyire az első visszatér, s ezzel második témává lép elő. Képlete: A-B-A-C-A-B-A.

szoprán: legmagasabb női énekhang.

szubdomináns: valamely hangsor IV. fokának, illetve a ráépített hármashangzatnak a neve. Szubdomináns funkciót tölt be a II. és időnként a VI. fokú hangzat is.

szűkített hármashangzat: két kis tercből álló hármashangzat.

szvit: 1. A barokkban stilizált táncok sorozata, melyeket a hangnemi egység köt össze. 4 állandó tétele: allemande, courante, sarabande, gigue. 2. A 19. században operák, színpadi kísérőzenék részleteiből összeállított hangszeres zenemű.