Zenei lexikon

D

da capo: a kezdettől, elölről. Elölről ismétlésre utasító jelzés. Rövidített alakja: D.C.

dal: énekhangra írt, rendszerint hangszeres kísérettel ellátott zenemű.

dal segno: "a jeltől". Ismétlésre utaló jelzés, az ismétlés azonban nem a kezdettől, hanem egy § jellel jelölt helytől kezdődik.

dalciklus: tartalmilag, hangulatilag összekapcsolódó dalok sorozata, amelyben az egyes dalok formai változatossága révén jön létre a dalciklus művészi egysége.

dalforma: a kéttagú, illetve a háromtagú forma elterjedt megnevezése. Nemcsak az énekelt dalokban fordul elő, hanem a hangszeres zenében is.

daljáték: a német Singspiel tükörfordítása. Zenei betétekkel tarkított vígjáték.

dallam: a hangoknak olyan önmagában egységesen lezárt sor, amely zenei mondatokra, frázisokra és motívumokra tagolódik.

decrescendo: halkítás. Dinamikai utasítás a hangerő csökkentésére.

deklamáció: latinul "szónoklat". egy zenei frázis artikulációjának kiemelése vagy a megzenésített szöveg értelmi és kifejezésbeli tartalmának hangsúlyozása; kifejezésteljes és pontos szövegejtés.

diatonikus: diatónia - hétfokú hangrendszer, amelynek hangjai egymástól tiszta kvint távolságban ábrázolhatók (F-C-G-D-A-E-H). A kvinteket szekundokba rendezve kapjuk a diatonikus hangsort (C-D-E-F-G-A-H).

diminúció: a hangértékek kicsinyítése az eredeti ritmikai arányok megváltoztatása nélkül (pl: félhangból negyedhang lesz)

diminuendo: halkulva

dinamika: a hangerő fokozatai és azok változásai egy zeneműben.

discantus: latinul "eltérő dallam". a 15. századtól kezdve a többszólamú zene felső szólamát jelentette. Ma a legfelső szólam neve.

disszonancia: a konszonancia ellentéte. A zenei folyamatban hangként vagy hangzatként a megoldatlanság, a befejezetlenség érzetét kelti.

divertimento: kötetlen formájú, könnyed hangvételű hangszeres zenemű. A bécsi klasszika óta ismert műfaj, tételeinek száma 3 és 8 között váltakozik; kis létszámú,előre meg nem határozott együttest igényel.

divisi: "felosztva". A zenekari vonósszólamokban valamely - egyébként azonos szólamot játszó - hangszercsoport több részre osztódik, és az így keletkezett egyes csoportok egymástól különböző szólamot játszanak.

dodekafónia: tizenkéthangú technika, tizenkétfokúság. A 20. századi zene meghatározó irányzata, amely a szabad atonalitásból és az expresszív zenei stílusból fejlődött ki. Kifejlesztője a Schönberg volt.

dolce: lágyan, gyengéden

domináns: a funkciós zenei rend három funkciójának egyike, a dúr és a moll hangnem V. foka, illetve az arra épülő hangzatok jellegének meghatározása.

dór: a modális hangrendszer hangsorainak egyike; moll jellegű, vezetőhang nélküli hangsor. Másik elnevezése: Ré-sor, vagy Lá-sor fi-vel. Szolmizálva: ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré.

dudabasszus: 2-3 hangból álló, rendszerint csak alapot és kvintet hangoztató fekvő basszus a dallam alatt.

duett: két szóló énekhang együttese, vagy operai jelenete.

duó: két egyforma vagy különböző hangszer együttese. Kizárólag két hangszer játékát értjük alatta.

dúr: hétfokú skála, a diatonikus hangrendszer legfontosabb hangsora. A 18-19. században a zenei gondolkodás alapja. Modális elnevezése: ION. Szolmizálva: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó

dzsessz: a 19-20. század fordulóján az USA déli államaiban létrejött zenei nyelv. Alapját mindenekelőtt a feketék munkadalaiból és vallási énekeiből kialakult blues és spirituálék alkotják, amelyek keveredtek a fehérek falusi és városi fúvószenéjével, valamint a szórakoztató zene és a tánc különféle formáival (ragtime, boogie-woogie). Eredeti alakjában a dzsessz a feketék önkifejezése, a társadalmi tiltakozás eszköze volt, s szétválaszthatatlan egységben éltek benne a művészet és a szórakozás elemei. Őshazája New Orleans vidéke, 1917-től az új zenei mozgalom innen terjedt szét először Chicago, majd New York érintésével szerte az Egyesült Államokban. Valamennyi hagyományos formáját jellemzi a "dallam és ritmusszekció" funkcionális elkülönülése, valamint az ún. swing-feeling, a dallam erősen hangsúlyozott ritmikai képleteinek elcsúszása az alapritmushoz képest.