Zenei lexikon

I

imitáció: többszólamú zenei szerkesztésmód, amelyben valamely szólam egy másik szólam dallamát időbeli eltolódással utánozza, legtöbbször más hangról indulva.

impresszionizmus: a latin impresszo = benyomás szóból. Az irányzat egyes vélemények szerint Monet: Impresszió a felkelő nap című tengerparti tájképéről (1872) kapta a nevét. Valójában az irányzat már 10 évvel korábban Manet műveivel elkezdett formálódni. Manet volt az, aki felfedezte, hogy a vizuális jeleknek megvan az önmagában megálló rendje. Az impresszionisták ugyanúgy a valóságot akarták ábrázolni, minta realista művészek, de módszerüket pusztán a látottakra alapozták. Azt vallották, hogy a természetben a látvány a fényviszonyok hatására pillanatról pillanatra változik. A festő feladata ezeknek a futó benyomásoknak a rögzítése.

impromptu: latinul = készenlétben. Kezdetben a 17. századi Franciaországban rögtönzött költeményt vagy felvonásközi betétszámot jelöltek ezzel az elnevezéssel. A 19. sz. 20-as éveitől kisebb hangszeres, elsősorban zongoradarabot jelöltek Impromptu névvel. Először rögtönözték, improvizálták a darabot, utána írták le. Ezért ezek szerkezete egyszerű 3 részes, visszatéréses.

improvizáció: valamely zenei témának minden előkészület nélkül, fejben való kidolgozása és azonnali lejátszása.

induló: eredetileg katonai menetelést serkentő, páros ütemű,a lépés tartását segítő zene.

instrumentális: hangszeres

interludium: közjáték, szabad formálású hangszeres zene, az egyházi orgonista ének-versszakok közötti orgonajátéka.

intermezzo: közjáték; opera két jelenete vagy felvonása között előadott önálló, más karakterű darab; operák jelenetei közé beiktatott zenekari részlet; 19. sz.-tól önálló karakterdarab is.

interpretáció: előadás

intonáció: 1. hangadás, megszólaltatás, a hangolás minősége. 2. a zene előadásának indítása., az első hangok megszólaltatása.

invenció: a latin inventio = ötlet szóból. a 17-18. században csembalóra írott, szabad imitációs műforma. Mindig egyetlen témán alapszik.

ion: megegyezik a mai dúr hangsorral.

izoritmikus: olyan dallam, melynek minden sora azonos ritmusú. Az ars nova idején meghonosodott gyakorlat: valamely szólam részeiben azonos ritmus tér visza, miközben dallama megváltozik.