Vladimirt akarata ellenére férjhez adjak, ám házassága előtt teherbe esett volt szerelmétől es mikor feny derül a titokra cselhez kell folyamodnia. Arra azonban nem számít, hogy tervébe egy apró hiba csúszik.
Vladimir pov. Mintha dárdaval szúrkálnák a hasamat és az oldalamat. Szinte érzem ahogy átfordul bennem a gyerek majd igyekszik kibújni belőlem. Igor gondosan előkészített mindent. Par párnából, egy tiszta lepedőből és egy regi matracból kényelmes ágyat csinált és valósággal kipárnázott. Samy és Ricky ket szobaval arrébb maradtak és Igor megparancsolta nekik, hogy aludjanak mert reggelre nagytesók lesznek. Amíg én a vajódással voltam elfoglalva addig vizet forralt és segített levenni a nadrágomat. Míg én valósággal gyötrődtem a fájdalmaktól. - Jól van, édesem! Mindjárt nyomhatsz. Csak még egy picit várj! Most nem adódhat semmiféle komplikáció. - Könnyen beszélsz! Tudod te milyen az, hogy kinyomsz magadból egy élő gyereket?! - ordítottam, de nem haragudott meg, hanem csókot nyomott a homlokomra. - Nem, nem tudom és igazad van. - mondta miközben összekulcsolta az ujjainkat. Ekkor jöttem rá, hogy ok nélkül ordibáltam vele. - Bocsánat! Bocsánat, ne haragudj. - Édesem! Semmi baj! Hisz most nagy fájdalmaid vannak. Ne aggódj! Itt maradok veled. Ordíts velem amennyit csak akarsz, szorítsd a kezem ahogy bírod, semmi baj. Szeretlek! - mondta kedvesen. Már epp hálálkodtam volna mikor éreztem, hogy itt az idő nyomni.
(3 óraval később)
- Csak meg egy utolsó nagy nyomást! Mindjárt kint van! - bíztat mire zihálva, de igyekszem teljesíteni amit kér. Úgy égett az ágyékom mint a fene, de nem érdekelt. Minden erőmet összeszedve ordítottam miközben nyomtam egy utolsót. Hirtelen a testemet leírhatatlan megkönnyebbülés járta át és éreztem ahogy az izmaim valósággal elsorvadnak. Am hirtelen a fülemet egy aprócska kis hang ütötte meg. Pár másodperc múlva pedig egy pehely súlyú kis test került a mellkasomra. Ahogy kitisztult a látásom, láthattam, hogy egy picurka kis baba fekszik rajtam. Meg tiszta vér és váladek volt, de nem érdekelt, átkaroltam és apró puszikkal hintettem a picurka fejét. - Igor... Nézd... Nézd milyen gyönyörű! - sírtam el magam. Láttam, hogy az ő arca is tiszta könny már. Lefeküdt mellem és egyik kezével az enyémet fogta míg a másikkal a pici fejét simogatta. - Igen, gyönyörű. A mi fiunk. - Kisfiú? - lepődtem meg. Nem hittem volna, hogy fiam lesz, de borzasztóan örülök neki.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hagytam, hogy Igor elvágja a köldök zsinórt majd lefürdesse a kicsit, hogy aztán egy takaróba csavarva vissza adja nekem és így meg tudjam etetni. Meglepett az érzés, hisz már vagy 13 éve nem szoptattam, de jól esett làtni, hogy a picúrnak ízlik a tejem. - Büszke vagyok rád, édesem. Olyan sokmindenen keresztül mentünk, de te erős maradtál és mindíg mindenre találtál kiutat, bármennyi áldozattal is járt. Szeretlek. - Én is szeretlek, Igor. - adtam egy puszit az arcára majd letéve a kicsit a hintaágyra, amit ácsoltunk neki befekszik mellèm és kicsit megtisztítva a teret magához ölel. Így alszunk el egymás karjaiban.
