A tavolság átka (Befejezett)

💖27. fejezet💖

Vladimir pov.
Reggel ahogy felkelek rohanok, hogy megetethessem Dennist, de nem volt a kiságyban. Keresni kezdtem es Edgard szobájában megtaláltam. Épp dédelgette. Tényleg teljesen elhiszi, hogy az ő fia és nem hajlandó elfogadni az igazságot.
- Mit keresel itt? - fordul felém mérgesen. Gondolom nem örül annak, hogy itt vagyok.
- Én csak... Jöttem etetni.
- Gyere! - int, hogy üljek mellé, amit meg is teszek. Átadja nekem a kicsit, aki szinte azonnal ehesen tapad a mellbimbomra és kezd el enni.
- Gyönyörű kisfiú. Ezt most jól csináltad. - ledöbbentem. Ez volt az első kedves szava hozzám az elmúlt 16 év alatt.
- Köszönöm.
- Olyan szép, boldog család lehettünk volna. Miért? - ezzel most választ várt az egész életünkre.
- Mert nem szeretlek téged, Edgard és tudom, hogy te se engem.
- Nem. En szeretlek, Vladimir.
- Te nem tudsz szeretni, Edgard. Te birtokolni akarsz. Engem és a fiamat, akiről te is tudod, hogy nem a tiéd, csak nem akarod elhinni. Én nem vagyok hozzád való és sosem voltam. Tudom, hogy másra sem vágy, csak boldogsagra és szeretetre, de ezt tőlem nem fogod megkapni.
- De én tőled akarom! Te vagy a férjem és John a fiam, aki... - már folytak a könnyei. Óvatosan megfogtam a vállát.
- Edgard. Ez nem igaz. Ez a te álmod, nem a valóság. A fiam nem a tiéd és a neve Dennis. Én pedig nem bírlak szeretni téged. Ezen semmi sem fog változtatni. - mondtam nyugodtan ő pedig már remegett a sírástól. Először láttam az én mindig erős, magabiztos férjemet úgy zokogni mint egy kisgyerek. Egy óra után aztán már nem sírt, csak bámult maga elé.
- Tényleg nem lehetséges? - nézett rám reménykedve, de megingattam a fejem.
- Sajnálom, Edgard. Egyszer majd találsz valakit, aki minden boldogságot megad neked. Valakit, aki nem én vagyok. Keresd őt meg és kérlek, engem engedj el. - öleltem magamhoz sz alvó kicsit. Felállt és az ablakhoz sétált. Egy percig csak bámult ki rajta majd egy nagy sóhaj után megszólalt.
- Menj. Elengedlek.