A tavolság átka (Befejezett)

💖8. fejezet💖

Vladimir pov.
Vettem egy nagy levegőt. Itt az ideje, hogy megtudja.
- A fiad. - olyan lett az arca mint, akit hideg vízzel öntöttek le. Felállt és zihalva vette a levegőt.
- Hogyan?
- Miutan elvitted a lányunkat, ujra kezdődtek a fájások és a bába azt mondta, hogy még egy kisbabám lesz. Sosem voltam ultrahangon, nem tudtam, hogy ikreket várok. Ha pedig felvettem volna veled a kapcsolatot veszélybe kerültetek volna. Sajnálom. - magyaráztam. A térdére támaszkodva próbált levegőhöz jutni majd felegyenesedett és visszaült mellém.
- Nem haragszom, csak meg vagyok lepve! Van egy... Van egy kisfiam. - látszott, hogy tényleg alig akarja elhinni. A síri csendből halk kopogas ébresztett fel minket. Először az én szőke angyalkám dugta be a fejét majd utana egy hollófekete hajú kislány. Biztos ő Samantha, az én csodaszép kislányom.
- Anyu, jobban vagy? - bújik hozzám Ricky. Igor meghatottan nézi a kisfiunkat majd a kis tündér is hozzánk lép.
- Jó napot! Maga biztos Ricky anyukája. Samy vagyok. - mosolygott. Kerdően Igorra néztem, akinek leolvastam a tekintetéről, hogy meg nincs itt az idő.
- Szia, Samy! - simogattam meg az arcát. Ugyanolyan szeme volt mint az édesapjának.
A gyerekek sokáig jatszottak. Nagyon jól kijöttek egymással. Mi csak az emeletről néztük őket miközben bevettem a gyógyszereimet.
- Nézd meg őket! A mi két csodaszép gyermekünk, együtt. Olyan ez mint egy valóra vált álom.
- Szerintem is. Es már az én álmom is valóra vált, mert újra átölelhetlek. - mondta miközben hátulról átkarolta a nyakamat. A kezére téve a kazemet elveztem ahogy a mellkasához passzíroz. Pár oerccel később azonban mást kezdtem érezni. Kep puha ajkat, ami a nyakam és a fülem mögött csókolgatja az érzékeny bőrömet.
- I... Igor...
- Szerelmem.
- Ezt...
- Édesem.
- Nem... Nem lenne...
- Édes Vladimirom. - már a vállamat csókolgatta ezzel is tovább ingerelve a bőrömet és a testem minden porcikàját.
- Csak egyszer, drágám. Ha kell utoljára, de csak még egyszer. Tedd meg a kedvemért. - suttogta. Egy percig gondolkodtam, de ha már nem is sokáig, legalabb egyszer had legyek boldog.
- Legalább ne itt, meghallanak minket a gyerejek. - mondtam mire felkapott az ölébe és becipelt a hálószobába.