A tavolság átka (Befejezett)

💖24. fejezet💖

Vladimir pov.
Minden porcikam reszket a félelemtől ahogy Edgard ül mellettem a kocsiban. Szerencsére Dennis alszik.
- Hogy..
- Azt mondtam, hogy egy szót se szólj amíg haza nem érünk! - a hangja nyugodt volt és ijesztő. Igor betegre fogja aggódni magát, de legalább a gyerekek biztonságban voltak. Tehat tovabbi ket órán át nem szóltam egy szót se. Dennis békésen aludt a kezemben. Edgard folyton őt nézte.
- Ne aggódj, nem fogom bántani a fiamat. - ledöbbentem. Meg mindig azt hiszi, hogy Dennis az ő fia? Vagy teljesen megőrült vagy be van tépve, de kiderült, hogy nem drogozik már hónapok óta szóval elment az esze. A kis Dennis azonban nem bírta tovabb es sírni kezdett. Már megijedtem, hogy Edgard leüvölti érte a fejemet, de helyette mosolyogva elkezdte simogatni a kicsi fejét.
- Shhh... Semmi baj, kicsi John. - a hangja békés volt.
- A neve Dennis.
- John! - szólt rám határozottabban és a tekintete elárulta, hogy semmi kedve vitatkozni. Bólintva adtam a tudtára, hogy értem. Hamarosan megérkeztünk a birtokra. Edgard a karonat megragadva rángatott be a házba. Dennis még mindig sírt. Felvitt az emeletre és ott a szobámba vitt.
- Add ide a kicsit!
- Nem! - szorítottam magamhoz meg jobban Denniskét, de Edgard szemi már szikrát szórtak és mint egy gőzmozdony odarobogott hozzam es valamit a nyakamba szúrt. Az izmaim sorvadni kezdtek és ereztem, hogy a lábam is feladja, de nem. Figyeltem, nehogy Dennist leejtsem. Terdre rogytam és a fél kezemre támaszkodtam, de vegül minden elsötétült.
Amikor magamhoz tértem ágyban voltam, de ijedten vettem észre, hogy Dennis nincs velem és Edgard áll mellettem kipattantam az ágyból és hiaba az ègető fájdalom megragadtam a gallérját és faggatni kezdtem.
- Hol a kisbabám!? Hol van Dennis?! - sírtam. Válasz helyett a tenyere csattant az arcomon, de akkora erővel, hogy a földre estem.
- Tavol maradsz a fiamtól. Mostantól csak akkor láthatod, ha enni adsz neki. Minden mast egy dajkára bízok. Te pedig itt maradsz és átgondolod ki elől szökdösöl. Majd ha bocsamatert könyörögsz akkor beszélünk. - üvöltötte és becsapta az ajtót.