A tavolság átka (Befejezett)

💖30. fejezet💖

Vladimir pov.
Mérgesen becsaptam az ajtót, hiába kopogtak.
- Mit akartok? Tűnjetek el! - kiáltottam.
- Vladimir! Kérlek! Csak beszélni szeretnénk veled! - hallatszott apám hangja.
- Tönkre tetted az életem, apa! Több mint 14 évig éltem minden nap félelemben és kínban mert te képtelen voltál nemet mondani egy üzletnek! Egyáltalán hogy találtatok meg?
- A tévében láttunk. Édesem, sajnáljuk ami történt. - hallom meg anyám hangját. Ő ugyan nem támogatta az esküvőmet Edgarddal, de semmit se tett ellene. A kis Dennis pedig most találta alkalmasnak a pillanatot, hogy sírni kezdjen. Uram isten, még kint van a járókában. Gyorsan kiszaladtam és felvettem. Majd visszamentem az ajtóhoz és kilestem rajta. Még mindig itt voltak. Végül letettem Dennist a kisülésbe és kinyitottam az ajtót.
- Mit kerestek itt?
- Ez a hang az előbb... Ez a kisunokánk volt? - kérdezte anyám. Bólintottam.
- Vladimir, nézd annyira sajnálom, ami történt. Nem gondoltam, hogy Edgard ennyire őrült. Próbáltam felvenni veled a kapcsolatot miután a TV - ben láttuk, hogy terhes vagy. De Edgard egyszer sem engedte, hogy beszéljünk veled. - magyarázta apám. Ezt hallva a haragom már némileg csökkent, de nem akartam azonnal megbocsájtani nekik. Végül beengedtem őket. Anyám azonnal megtalálta Dennist.
- Istenem! Jaj, kisfiam! Olyan gyönyörű! Hogy hívják?
- Dennis Wood.
- Wood? Igor Wood az apja? - kérdezte apám.
- Ahogy a másik két gyerekemnek is.
- Van még kettő? - kérdezte anyám csillogó szemmel. Pont ebben a pillanatban hajtott be a kocsi a garázsunkhoz és két vidam fejecske valamint egy jóképű arc.
- Édesem! Megjött... Mr. és Mrs. Black? - lépett be Igor.
- Mr. Wood? - biccentett apám.
- Jó napot, Igor! Istenem és ők... - fakadt sírva anyám az unokáit látva. Samy és Ricky megszeppenve nézték a síró nőt. Nekem pedig ezt látva meglágyult a szívem.
- Gyerekek! Ő itt a nagymamátok és a nagypapátok. Köszönjetek nekik! - mutattam be őket. Mind a ketten meglepetten bámultak majd Samy elmosolyodott és anyám nxakába ugyrott.
- Nagymama! - kiáltotta vidáman.