💖22. fejezet💖

1.6K 150 11
                                    

Igor pov.
Mikor Ricky sírva berontott halálra rémültem. Mint az őrült ázrohantam a szobába, de nem bírtam Vladimirt felébreszteni. Ezért bevittük a legközelebbi kórházba. Ott mindanyian idegesen vártunk. Szegèny kis Dennis meg mintha tudná, hogy mi folyik itt, megállás nélkül sírt.
- Ugye neki nincs baja? - kerdezte Ricky.
- Nem hiszem. Szerintem csak hiányzik neki anyu. - mondtam és tovabb ringattam a kicsit. Pár perc múlva végre kijött az orvos és kaphattam információt a szerelmemről.
- Hogy van?
- Nem lesz semmi baja. Az ájulás oka egyszerű kiszáradás.
- Kiszáradás?
- Kapott az anyuka folyadékot a szülést követő órakban?
- N... Nem.
- Óh, maga... A szülés alatt az anyukák már a magzatvíz elfolyásásánàl is egy liter folyadékot veszítenek. Ráadásul még véreznek is. Az újszülöttet megvizsgálhatnám? Csak a biztonság kedvéért. Pár perc az egész. - nyujtotta a kezét. Kedves embernek tűnt, ezért átnyújtottam neki a kis Dennist majd vissza ültem a gyerekekhez.
- Hova viszik Dennist? - kerdezte Samy.
- Csak megvizsgalja őt a doktor bácsi, nem lesz baj. - mondtam ledermedve. Nem hiszem el. Kiszáradás. Hogy lehettem ilyen óvatlan és hülye? Vagy miért nem szólt, hogy szomjas? Annyi kérdés kavargott a fejemben, hogy észre sem vettem a felettem álló orvost.
- Végeztem is. A pici teljesen egészseges. Otthoni szüles volt?
- Igen.
- Akkor jöjjön, adok pár dokumentumot, így elkönyvelhetjük, hogy a pici ebben a kórházban született. - kacsintott majd intett, hogy kövessem.
- Köszöszönöm.
- Ugyan, szeretek segíteni. Maguk nem házasok az anyukával, igaz?
- Ez hosszú sztori.
- Amíg kitölti a papírokat elmesélhetné. Szívesen meghallgatom.  - mosolygott kedvesen. Így hát, amig aláírtam pár papírt, addig elmeseltem a történetünket egészen Dennis születéséig. A vegén újra ráneztem az orvosra, akinek könnyek csillogtak a szemében, majd gyorsan letörölte azt.
- Nezze, őszinte leszek. A feleségem rengeteg szappanoperát néz, de az csak nyálcsorgás maguk élete mellett. Sok szerencsét kívánok. - mondta kedvesen majd átvette az iratokat és vissza mentünk a szobahoz ahol Vladimir fekszik. A gyerekek már bent voltak, Vladimir pedig fáradtan figyelte őket.

A tavolság átka (Befejezett)Where stories live. Discover now