A tavolság átka (Befejezett)

💖2. fejezet💖

"5 hónappal később"

Igor pov.
Hiaba telst el majdnem egy év. Azóta is csak ő rá gondolok. Számomra ő volt a mindenség. A fény az éjszakában, de elvették tőlem mert "nem vagyok hozzá méltó". Ráadásul a hírekből tudom, hogy várandós. Már tényleg mindennek vége. Épp italba temetem minden bánatomat mikor valaki kopog. Gondolom a postas, hisz rajta kívül senkit sem érdeklek. Sejtésem beigazolódott. Egy levelet nyúutott át. Ahogy megnéztem a feladót majd kiesett a szemem. Ő küldte. Miért küld nekem levelet ennyi idő után? Óvatosan felnyitottam majd olvasni kezdtem.

Szerelmem, Igor
Tudom, hogy hallani sem akarsz felőlem, de a férjem tiltja, hogy telefonáljak. Ezért írok most levelet. Bizonyára hallottad híret, hogy egy aprócska életet hordok a szívem alatt. Nos ez az apróság nem a férjem vére, hanem a tiéd. Még utolsó szeretkezésünk alatt fogant meg és tergesen mentem férjhez. Elmondtam volna hidd el, de félek a férjemtől. Éppen ezert kérnék tőled valamit. Vedd el tőlem a gyermekemet és neveld fel helyettem. Az orvos holanpután estére, November 20. - ára írta ki a szülést, amit otthon fogok végre hajtani. A férjem nem lesz otthon, a bába asszonyt beavattam. Az ablakon gyere be, légy óvatos.
Vladimir
Uti. Még most is elmondhatatlanul szeretlek.

Felnézve a levélből még mindig csak bámultam ki a fejemből. Az én gyerekem? Szóvsl ezert nem hoztak ennyi ideig nyilvanossagra. Azok a rohadékok. Hogy megteszem e amit kér? Még szép, hogy megteszem. De várjunk csak! November 20. - a. Az ma van és már este hat óra van! Felkaptam a kabátom es kirohantam mint egy őrült.

Vladimir pov.
Már megkezdődtek a fájások. Iszonyatos, mivel pedig a testem amúgy is gyönge, csak még rosszabb. Egy kedves, idős asszony segít nekem. Mar tud mindenről. Azonban ő még mindig nincs itt. Kezdek rettegni.
- Semmi baj, úrfi. Nyugodjon meg és lélegezzen.
- De mi van ha nem jön el?
- Szerintem korán ítélkezik. - mutatitt az ablak felé, ahol valóban ott volt ő. Hozzam szaladt és érezhettem az ujjait az arcomon. Pont mint régen.
- Itt vagy. - suttogtam miközben lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Azonnal letörölte.
- Itt vagyok, szerelmem. Nem lesz baj.