A tavolság átka (Befejezett)

💖18. fejezet💖

Igor pov.
Hajbali három lehetett mikor megérkeztünk a kis házhoz. Nem vicceltem mikor azt mondtam, hogy lebontásra vár és elhagyatott, de egy vagy két hónapig elleszünk itt. Óvatosan felébresztettem a családom majd bevittük a cuccokat és a hálózsákokat használva tovább aludtunk. Legalabbis a gyerekek. Vladimir valamiért nem bírt elaludni még azután se, hogy egy zsakba bújtam vele és magamhoz öleltem.
- Mi a baj, édesem?
- Félek.
- Megis mitől? Vége. Szabadok vagyunk. Együtt vagyunk a gyerekekkel tavol attól a szörnyetegtől. Mitől félsz, csillagom? - simogattam meg a fejét mire hozzám bujt és a nyakamba fúrta a fejét.
- Félek, hogy bármikor vége szakadhat ennek a csodálatos pillanatnak. Hogy bármikor ismét véget érhet a boldogságunk. Mert... Mert én most annyira boldog vagyok. - szipogta halkan. Nem akarta felkelteni a gyerekeket. Finoman leheltem egy csókot az ajkaira majd magamhoz öleltem.
- Nem félj! Majd én megvédelek titeket! Mindanyiótokat. Szeretlek, édesem. Bízol bennem? - kerdeztem az arcát cirógatva mire vegre ásított egyet és a nyakamba bújva suttogta el a választ.
- Igen. - és ezzel el is aludt.

Már egy hete voltunk a kisházban. A közeli városban megvettem a szügséges dolgokat. Tisztítószerek és étel. Alaposan kitakarítottunk és használható állapotba hoztuk a házat. Volt benne pár bútor és áram, de a fűtést meg kellett szerelnem. A gyerekek is sokat segítettek és így együtt egész széppé varázsoltuk a házat. A gyerekeknek vettem különböző tankönyveket, hogy tanulásban ne maradjanak le. Bár ahogy láttam Ricky szinte mindenből le van maradva. Kiderült, hogy Vladimir tanította meg írni és olvasni, még számolni is. Így hát még sokat kell tanulnia. Ami az én drágámat illeti semmilyen megerőltetőt nem bízunk rá. Mind a hárman lessük minden kívánságát. Úgy látom Ricky időközben beletörődött, hogy lesz egy kistesója. Most épp neveket találgatunk, de Ricky és Samy máson kezdett vitázni.
- Lány lesz! - tette keresztbe a kezét Samy.
- Fiú lesz! - vágott vissza Ricky. Igen, azon vitáztak, hogy a kistesójuk fiú lesz e vagy lány.
- Gyerekek! Nem számít fiú lesz e vagy lány! Az a fontos, hogy ő is és anyu is egészséges legyen, igaz? - néztem rájuk komolyan mire bólintottak.

Talán éjfél körül járhatott az idő. Arra ébredtem, hogy Vladimir a vállamat rázogatja. Riadtan felültem a hálózsákban és megdörzsöltem a szemem. A pocakját szorongatta és könnyek folytak az arcán.
- Édesem! Mi a baj? - kérdeztem a kelleténél hangosabban, ugyanis a gyerekek is felébredtek.
- Anyu? - nezte őt álmosan Samy. Vladimir továbbra is zihálva szorította gömbölyű hasát majd hangosan felszisszent.
- Igor! A... A baba...