A tavolság átka (Befejezett)

💖17. fejezet💖

Ricky pov.
Sírtam, nagyon megijedtem mikor kijöttek a mentők és elvitték anyut. Azt hittem már mindennek vége, de hirtelen kopogtak. Lerohantam, mert nagyon reméltem, hogy anyu jött vissza. Meglepetésemre nem anyu volt az, hanem Samy.
- Tesó?
- Szia, Ricky! - ugrott a nyakamba.
- Anyut már elvitték? Jó! Akkor gyere! Menjünk! - mondta majd se szó, se beszéd kézen ragadott és kiszadtunk az utcára. Futottunk egészen egy útig es ott megálltunk egy buszmegállóban.
- Mi folyik itt, Samy?
- Majd a buszon elmondom! Utaztál már buszon, ugye?
- Egyszer! Anyuval. Orvoshoz vitt mert beteg voltam. Ez úgy három vagy négy éve lehetett.
- Na, jó. Akkor maradj mellettem. - mondta majd egy percmúlva már itt is volt a kék jármű. Samy vett jegyeket majd leültünk egymás mellé.
- Szóval?
- Dióhéjban? Megszökünk.
- Mi?
- Anyu jól van, csak kellett egy terv amivel apu elhozhatja a hazból. A kórházban vannak, anyukád vitt egy táskát, ugye? - kerdezte mire csak bólintottam. - Abban pénz van. Apu is hozott egy csomó pénzt es ruhákat. Megszökünk, hogy a kistesónk velünk szülessen meg és vegre egy család legyünk. - magyarázta. Levakarhatatlan mosoly szökött az arcomra. Nincs több Mr. Rolling, nincs több verés, nincs több ordibálás, szabadok leszünk.
A kórháznál leszálltunk. Az épületben pedig egy fiatal férfi vitt minket a szobába, ahol apu és anyu majdnem megették egymást, de szétrebbentek ahogy megláttak minket.
- Ricky! - szorított magához apu. Nagyon hiányzott már így én is örültem neki.
- Gyertek gyerekek! Menjünk! - mondta anyu majd apu elköszönt a kollégáitól és beültünk egy fekete kocsiba. Elhajtottunk szépen, nyugodtan.

Igor pov.
Fél óra múlva a gyerekek már aludtak. A szerelmem pedig megnyugodva lélegzett fel amint elhagytuk a várost.
- Igor!
- Igen?
- Szabadok vagyunk.
- Tudom, édesem. Tudom.
- Hová megyünk most?
- A szüleimnek volt egy nyaralója a Kanadai határnál. Lebontásra vár és elhagyatott, de átmenetileg jó lesz.
- Szebbet el se bírnék képzelni. Viszont mi lesz ha jön a kicsi?
- Veled leszek. - mondtam és megfogtam a kezét. - Veled leszek és segítek. Bármi történjék, soha többé nem eresztelek el. - csókot leheltem a kezére majd megvártam, hogy ő is elaludjon.