Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Fenékig tejfel

Figyelem! A történet jogai az enyémek ugyan, de akár minden más fanficben, a szereplőket nem én birtoklom. Adrien, Marinette, és társaik jogaival Thomas Astruc, a ZAG, és hasonlók rendelkeznek, akik a Miraculous Tales of Ladybug and Cat Noir című sorozatot kreálták.

Ismét figyelem! Ez a könyv nyomokban nagykorúaknak szánt tartalmat (erőszakos és szexuális jeleneteket) is magába foglalhat! Kizárólag saját felelősségre olvasd!

Na mostmár hagylak...

______________________________________

Marinette idegesen szorongatta apja karját, mikor a magas, kétszárnyú tölgyajtó kinyílt előtte. Szíve a torkában dobogott, ahogy végigvonult a hosszú termen, a sok árgus tekintettől kísérve. Adrien, Alya és Nino mosolyogva nézték a terem végéből. Pirulva mosolygott vissza, és igyekezett nyugodtnak látszani. Odalépett a szerelme mellé, és szembefordult vele. Az szinte ragyogva nézett le rá.

- Üdvözlöm az egybegyűlteket, - szólalt meg az anyakönyvvezető - az egybekelni készülő párt, név szerint Marinette Dupain-Chenget és Adrien Agrestet, a tanúkat Nino Lahiffet és Alya Cesairet, a szülőket, nagyszülőket, és minden egyéb résztvevőt. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy figyelemmel kísérhessük eme ifjú pár szerelmének lepecsételését. A szépséges leányzóét, aki gyermekkora óta segédkezik a konyhában, és ezáltal bizonyára remek főztöt kínál majd fel társának minden nap, valamint ellátja a legkreatívabb öltözékekkel, hogy mindenütt tisztelettel tekintsenek rá, és a fess fiatalemberét, aki évek tapasztalatával rendelkezik a modell szakmában, ebből sejthetőleg tökéletes alany lehet majd hitvesének, és vívótehetségéből fakadóan meg is tudja védelmezni őt. Nem is húzom hát tovább az időt, mert látom már a türelmetlenséget az ifjak szemében! Tehát a bemutatott dokumentumok alapján megállapítom, hogy a házasságkötésnek akadálya nincs. Marinette Dupain-Cheng! Fogadod, hogy szeretni és tisztelni fogod Adrien Agrestet hátralévő életetek során? Hogy mellette maradsz jóban, rosszban, egészségben, betegségben, boldogságban és bánatban, míg a halál el nem választ?

- Igen - felelte Marinette kipirult arccal szinte elájulva az örömtől és az izgalomtól.

- Adrien Agreste! Fogadod, hogy szeretni és tisztelni fogod Marinette Dupain-Chenget, hátralévő életetek során? Hogy mellette maradsz jóban, rosszban, egészégben, betegségben, boldogságban és bánatban míg halál el nem választ?

- Igen - felelte Adrien büszkén, és boldogan.

- Tegyétek hát meg fogadalmaitokat egymás felé!

- Adrien Agreste! - fordult a leány kissé lámpalázasan partnere felé - Azért szerettem beléd, mert nálad jóságosabb emberrel még nem találkoztam! Minden veled töltött percben melegség tölti el a szívem, és boldog vagyok a közeledben! Ez az érzés első találkozásunk napja óta folyton erősödik. Már hosszú évek óta te jelented számomra a napfényt minden órában a nap folyamán, és te vagy számomra azt, akiben feltétlenül bízhatok! Ezért vagy fontos nekem! És ezért fogadom, hogy hátralévő életünkben főzök rád, takarítok utánad, fenntartások nélkül szeretlek, és a pártodat fogom a bajban!

- Marinette Dupain-Cheng! - mosolygott le menyasszonyára magabiztosan Adrien - Azért szerettem beléd, mert nálad tisztább lelkű lánnyal még nem találkoztam! Ha téged látlak, úgy érzem, hogy teljes az életem, és hogy mindenkinél erősebb vagyok. Melletted sohasem kételkedem magamban, és sohasem kell egyedül lennem. Ezért szeretlek téged azóta, amióta csak ismerlek! Mindig is te jelentetted számomra a nap fénypontját, a kikapcsolódást, a szeretetet, és nélküled nem volna teljes az életem. Ezért vagy te fontos nekem, és ezért fogadom, hogy megvédelek a bajtól, elkaplak, bárhonnan esel is le, örökké szeretlek, és segítek átvészelni a nehéz időket!

- Most pedig kérném a gyűrűket! - mondta az anyakönyvező, és miután megkapta őket folytatta - Ez a két gyűrű azt a végtelenséget jelképezi, amekkora a szerelmetek a másik iránt, és ameddig össze lesz kötve a lelketek egymással! - azzal átadta a gyűrűket a házasodni készülőknek.

Adrien gyöngéden emelte fel Marinette bal kezét, és rácsúsztatta gyűrűsujjára az arany karikát.

A lány ugyanezt tette, az ő kezével, bár az apró női kacsó tartásában, a viszonylag nagy férfi marok közel sem pihent olyan törékenyen, mint fordítva.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket!

A fiatal ara boldogan ugrott a vőlegény nyakába, hogy felérje annak ajkait, és mindent lepecsételő csókba forrjon össze vele, a felhangosodó zenétől és a tapstól kísérve.

Ezután oda lettek hívva az esküvő papírokhoz, hogy azokra ráfirkantsák a nevüket.

Adrient ezt nem hozta lázba, Marinettet viszont annál inkább, mikor a lehető legszebb írásával lekörmölte: "Marinette Agreste".

Ezek után a hagyományos összetartozási szertartások, és a jótanácsok következtek, amiket természetesen már másnap se tudtak volna felidézni, aztán a szülők köszöntése, majd a régi osztálytársaik zenei előadása. Nagyon megható volt, hogy a klisés dalba belefűzték az ő történetüket.

-Nincs más hátra, - szólalt meg sokadzsorra az anyakönyvvezető - mint hogy átnyújtsam a Házassági Anyakönyvi kivonatot, és a magam és az Önkormányzat nevében elsőként gratuláljak önöknek a most megkötött házasságukhoz!

Végül pedig pezsgőztek egyet közösen. Az esküvő véget ért. Adrien és Marinette összeházasodtak. A fiatalok el sem tudták hinni. Végre annyi év szerelem után hivatalosan is házasok voltak! Mostmár teljesen egymáséi lehettek, és semmi sem állhatott az útjukba. Ragyogó mosoly ült az arcukon mikor kivonultak és a nyakukba hullott a hagyomány szerint eldobált rizs, és vakuk villantak a szemükbe. Autók kezdtek dudálni, Párizs tudtára adván a házasság megkötését.

Marinette hátat fordított barátnőinek, és a háta mögé dobta a hatalmas virágcsokrot, amit addig szorongatott. Mikor megfordult a magából kikelve ugrándozó Alyát látta a csokrot az egyik, Nino karját a másik kezével rázogatva. Felkuncogott, majd visszafordult Adrienhez. Az ugyanolyan megilletődött és boldog lehetett mint ő. Semmi sem ronthatta el ezt a napot!

Ekkor köhögés hangzott fel a meghívottak soraiból, és a tömeg szétvált. Emilie Agreste térdreesett, és vért köhögött a földre.

Folytatása következik...

______________________________________

Sziasztok! Tudom, ahhoz képest, hogy azt állítottam, már posztolásra kész ez a fejezet, egy kicsit várattam magamra. Ez azért volt, mert alaposan át akartam gondolni a cspekményt, de végül mégis az esküvői nyitás mellett döntöttem. Igyekeztem pontosan, és hihetően leírni a szertartást, de még így is becsúszhatott egy-két hiba (ezesetben elnézést kérek). Na viszlát a következőben!