Napsütés

422 26 0
                                    

Adrien háton fekve ébredt. Hitvese ott szuszogott mellette kezét a fiú mellkasán pihentetve. Ez tehát az első reggelük a "nászútjukon".

Támadt egy ötlete és vigyázva, hogy ne keltse fel Marinettet, kikászálódott az ágyból. Átosont a tervezői szobába és kinyitotta az egyik szekrényt, amiről tudta, hogy Marinette személyes kedvenceit rejti.

Ezek a ruhák nem azért voltak itt, mert különösen jó lett volna a dizájnjuk (bár Adriennek mindegyik nagyon tetszett), hanem mert szép emlékek kötődtek hozzájuk.

Egy kis kotorászás után meg is találta, amit keresett; egy elegáns, fekete öltönyt, aminek az ujja a külső oldalon meg volt nyújtva, ahogy a háta is lejjebb ért, mint az eleje. Az egész anyag meg volt erősítve, hogy a túllógó ujjrészek akkor is a viselő kézfeje mellett maradjanak, ha az alkarja felfelé mutat. A gallér alól egy-egy vékony csík futott a meghosszabbított részekhez, pontosan kettészelve azokat, a nadrágon pedig a két külső oldalt ékesítették. A gombok is fehérek voltak, illetve fehér nyakkendő járt mellé. Alatta egy szürke ing volt, a szekrényben pedig el lett hozzá helyezve egy pár táncra alkalmas, elegáns cipő, szintén fekete-fehér színekben.

Ez volt az a ruha, amiben Adrien megkérte Marinette kezét.

Gyorsan belebújt, felvette a cipőt is, majd megpróbálta megkeresni a régi magnójukat. Sehol sem találta, így végül csak rákeresett a számra, amit legutóbb a magnóban hagytak. Egy lassú szám volt, ami nagyon halkan és nyugodtan indult, majd felhangosodott, aztán hirtelen halványult el végleg.

Rácsatlakoztatta a telefonját a nappalibeli hangszórókra és elindította a zenét. Kitárta a nappali és a háló ajtaját is, majd a hitvesét figyelte, ahogy szép lassan felébredt a hangosodó zenére. Mikor felkönyökölt, Adrien odalépett az ágy mellé és rámosolygott.

- Jóreggelt, hercegnőm! Már azthittem varázslatos csókkal kell felkeltselek.

- Azért jöhet az is - mondta Marinette és ásított egyet.

Adrien engedelmesen lehajolt és egy elnyújtott csókot nyomott a lány ajkára. Felegyenesedés közben őt is kihúzta az ágyból, talpra állította és magához ölelte.

- Ez... Istenem, ez az a zene? - kérdezte Marinette.

- Erre táncoltunk, mielőtt megkértem a kezed, ha erre célzol - bólintott Adrien.

- Jaj, Adrien, Alyának igaza volt. Te tényleg egy szívtipró vagy.

- Szabad egy táncra madame?

- Szabad.

Adrien megfogta Marinette mindkét kezét és szépen a nappali felé kezdett vele lassúzni, ahonnan a zene szólt. Mire odaértek a tempó már kezdett gyorsulni, a ritmus váltakozott, fokozódott a feszültség, a pár pedig követte a zenét. Egyre hevesebben táncoltak, pörögtek forogtak, majd mikor a zene az összes hangszerét egyszerre szólaltatta meg lezárásként, Adrien felkapta Marinettet és a derekánál fogva megforgatta a levegőben.

Miután a szoba elcsendesedett, lihegve ültek le a kanapéra, férjen öltöny, feleségen pizsama.

- Ne gyűrd már azt a ruhát Adrien! - szólt rá a lány - Vedd, le mielőtt elkényelmesednél.

- Rendben van - mondta a fiú, azzal felállt, visszament a tervezői szobába és elkrakta a ruhát.

- Mostmár tényleg az első helyet érdemli az a ruha a szekrényben - mondta Marinette - Hiszen már két szép emlékem is van vele.

Adrien ismét lehuppant mellé, ezúttal egy szál alsónadrágban. A lány elpirult.

- Milyen lusta lettél újabban - jegyezte meg.

- Ezt értsem úgy, hogy nem tetszik amit látsz?

- Dehogy, épp ellenkezőleg - simult oda a fiúhoz - Csak megemlítettem.

Végigfuttatta ujjait az izmos hason és mellkason, mire válaszul Adrien is benyúlt Marinette pólója alá és megsimogatta a lány jobb mellét. Hitvese ezután önként szabadult meg a pólójától és hagyta, hogy férje kedvére játszadozzon idomaival, mialatt csókolóztak. Adrien nemsokára már a fekvő Marinette felett volt és hevesen csókolta végig a nyakát, majd a karját, a kezét és az ujjait. Onnan a csípőjére haladt tovább, majd ismét felfelé indult meg a lány oldalán, kissé megcsiklandozva őt. Végül a mellén kötött ki, ahol hosszabban elidőzött, néha nyalva néha csókolva, néha szívogatva, közben pedig ujjai bevándoroltak a pizsamanadrág alá.

Marinette összerezzent a hirtelen érzéstől, de hagyta magát kényeztetni, közben pedig Adrien haját borzolgatta. A fiú nemsokára elindult lefelé a hasán, édes csókokat hagyva minden centiméteren. A lány ettől már nagyon izgatott lett és nem várva meg férje vacakolását, önként dobta le a nadrágot és a bugyit.

Adrien érezte a forróságot a nyelvén, amint hozzáfogott hitvese kielégítéséhez. A lány közben mámoros nyögdécselést hallatott, ami mindkettejüket felizgatta. Éppen amikor, Marinette készült volna elmenni, a fiú kihúzta a nyelvét és ismét felesége fölé hajolt.

- Miért hagytad abba? - kérdezte a feleség esdeklő hangon.

- Hiányzott már a nyelved - felelt a férj, azzal hosszú csókot adott az alatta fekvő lánynak.

- Nem tehetsz úgy, mintha nem tudnád hol álltál meg!

- Miért, hol álltam meg?

- Na majd én megmutatom!

Azzal Marinette lehúzta Adrienről az alsónadrágot és felülre helyezkedett. Először csak apró csókokat adott a meredező férfiasságnak, majd lassan továbblépett a nyalogatásra, végül pedig teljesen a szájába vette és kényeztetni kezdte. A fiú lélegzése felgyorsult és szinte mozgatta a csípőjét, hogy besegítsen. Marinette jobbra-balra forgatta a fejét és közben a kezével masszírozva azt a részt, ami a szájában nem fért el.

Mikor aztán Adrien is az orgazmushoz közelített, egyszercsak leszállt róla és ismét a férje nyelvét vette a szájába.

- Ez kínzás! - sopánkodott a fiú miután szétváltak.

- Nem ízlik a saját főztöd? - kérdezte a lány gúnyosan.

- Na gyere csak ide!

Azzal Adrien leteperte Marinettet a kanapéra és behatolt. A lány felnyikkant a hirtelenség miatt, mire a férje azonnal megállt és bocsánatkérőn nézett rá. Végül megnyugtatta, hogy semmi baj, azzal valamivel visszafogottabban folytatták.

Marinette széttárta a lábait, amennyire csak tudta és igyekezett minél jobban befogadni magába hitvesét.

Adrien eközben fáradhatatlanul mozgatta a csípőjét előre-hátra és egyre gyorsult. Hamarosan elkezdődött a jól ismert csattogás, a kanapé petig mintha földrengéstől rázkódott volna alattuk.

Vagyis igazából tényleg földrengés volt. Erre ők viszont csak akkor jöttek rá, amikor az első darab Adrien hátára hullott a plafonból.

Folytatása következik...

______________________________________

Hoppácska, hát csak nem megfeledkeztem az új részről tegnap?  Ne haragudjatok, sulis ügy miatt volt, de ígérem nem lesz több ilyen. Kárpótlásul most kettőt rakok fel, jó? Viszlát a következőben!

Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/Où les histoires vivent. Découvrez maintenant