Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Bizonytalanság

Macska csak lassanként eszmélt rá, hogy ezúttal nem Marinette van alatta. Ő pedig nem húzta ki. Ez Katica fejében is hasonló lassúsággal tudatosult.

A korábbi mámor eltűnt, az élvezet elmosódott és átvette a helyét a rémület.

Macska hátrahúzódott és kétségbeesett hangon esedezett Katica bocsánatáért.

A lány másodpercekig meg se tudott szólalni, csak ez eget bámulta és próbálta feldolgozni, a történteket. Végül hebegve lenyugtatta Macskát, aztán feltápászkodott és kínos csendben nekilátott a ruhái összeszedésének, ahogy Macska is.

A sötétben sokáig kellett tapogatni a ruhákat, hogy meg tudják őket különböztetni, többször is összeütköztek és megbotlottak. Mindkettejük feje paradicsomvörösre gyúlt, mire végre felöltöztek (bár egymás arcát nem láthatták). Hátat fordítva egymásnak átváltoztak, aztán valami gyenge köszönésfélét motyogva elindultak hazafelé.

Útközben mindketten szörnyülködve gondoltak kis kalandjuk lehetséges következményeire.

Katica a házuk közelében aztán nekiütközött valaminek a levegőben és leesett vele az alattuk elhelyezkedő tetőre.

- Aú! - nyögte panaszosan a valami, ami a hang alapján Macska lehetett. Amint a fiú felfogta, kinek a testén fekszik rögtön feljebb emelte magát és megkérdezte - T-te is erre jössz?

Katica felelni akart, de elakadt a lélegzete. Macska száján szájfény csillogott. Éppen olyan, mint korábban Adrienén. De hiszen ez azt jelenti...

Gondolatban a homlokára csapott. Hiszen az a szájfény a sajátja volt! Adrien nem csalta meg, csak rosszul törölte meg a száját valamelyik csókjuk után. A döbbenettől teljesen lefagyott.

Adrien hűséges volt hozzá. Sosem csalta meg és ő elhamarkodottan ítélte el. Hogy lehetett ilyen ostoba?

Macska továbbra is kérdőn nézett rá, ezért összehozott egy bólintást.

- Hát... Akkor... Viszlát. Megint... - motyogta a fiú zavartan, azzal elindult, messze túlhaladva a házukon.

Miután már úgy érezte, hogy eléggé eltávolodott Katicától visszafordult és hamarosan hazaért. Ott aztán visszaváltozott és leült a kanapéra.

Katica még feküdt ott pár percig, azon szörnyülködve amit tett. Végül aztán összeszedte magát, felállt és a házukhoz lendült. A fürdőszobában azán visszaváltozott és gyorsan lezuhanyzott.

Amint kijött, Adrien bement a helyére és ő is lezuhanyozott. Mikor kijött, Marinette már az ágyban feküdt, pizsamában.

Elhelyezkedett mellette a takaró alatt, de nem ölelte át. Épp az imént csalta meg Katicával, akit ráadásul talán... Erre inkább nem is gondolt. Mindenesetre szégyellte magát és nem érezte magát érdemesnek felesége érintésére.

Marinette hasonló megfontolásból úgy tett, mintha aludna. Vágyott Adrien megnyugtató ölelésére, de büntetni akarta magát azért, amit tett.

A szorongástól sokáig nem jött a szemükre álom.

Másnap Marinette tűkön ülve várta, hogy Adrien távozzon aznapi dolgát végezni. Miután becsukódott férje mögött az ajtó, azonnal elővett egy terhességi tesztet az éjjeliszekrény legalsó fiókjából. Több is volt ott, amióta Adriennel kimondták, hogy szeretnének gyereket.

Bement a mosdóba, megcsinálta a tesztet és zakatoló szívvel nézte meg az eredményt. Negatív.

Érzett némi megkönnyebbülést, de tudta, hogy ezzel még nincs vége. A terhesség, mint minden ami természetes, nem volt pontosan kiszámítható, így még nem lehetett biztos a dolgában.