Mikor a sors összeláncol /MIRACULOUS FANFICTION/

Béke

Adrien könnyes szemmel jött ki a rendőrségről. Marinette nem kérdezett semmit, csak átölelte, fejét a mellkasára téve, ő pedig viszonozta a gesztust és a lány fejére fektette a sajátját.

- Anya miatt csinálta - suttogta Adrien nehezen visszatartva a könnyeit - Vissza akarta őt hozni.

Még szorosabban ölelték egymást és Marinette közben finoman megveregette Adrien hátát. Így maradtak egy darabig, Adrien félig zokogva, Marinette pedig halkan csitítgatva őt, hogy megnyugtassa. Ő maga is könnyezett egy kicsit.

Emilie Agreste nagyon kedves nő volt és nem érdemelte azt a halált, ami végül jutott neki. Mindketten nagyon szerették és ebben a pillanatban minkettejüknek eszébe ötlött a gondolat, hogy ők talán ugyanezt tették volna Halálfej helyében.

Ettől még persze Gabriel börtönben maradt, de legalább nem volt teljesen romlott ember. Kevesen cselekedtek volna másképp, még ha ezt a legtöbb ember nem is vallotta be magának.

Egy szeretett valaki elvesztése sokkal rosszabb, mint amilyennek az emberek hiszik. Sok ember úgy gondolja, hogy el tudja képzelni milyen lehet, tudja mennyire szörnyű az elhunytak családtagjainak, együtt tud érezni. Hatalmas tévedés.

- Elnézést - kocogtatta meg Adrien könyökét Fu mester. Ő volt az, akit kimentettek az Eiffel-torony roncsai közül és aki Alyáék lakásában kilépett a talizmán nyitotta portálból. Ő tartotta a gyorstalpalót a házaspárnak a talizmánokról és ő adta a tippeket, amiknek a segítségével legyőzték Tértörőt.

- Igen? - válaszolt Marinette, továbbra sem bontakozva ki az ölelésből.

- Lenne nektek némi mondanivalóm, de lehetőleg egy privátabb helyen.

- Nincs messze a lakásunk - mondta Adrien - Az megfelel?

- Teljességgel.

Még időben indultak el, hogy megmeneküljenek a mikrofont lóbáló Nadja elől, aki éppen akkor szállt ki egy tévés kocsiból.

Miután bezárult mögöttük a lakás ajtaja, a mester a két fiatal felé fordult és némileg ünnepélyes hangon szólalt meg:

- Monsieur Adrien Agreste és mademoiselle Marinette Dupain-Cheng Agreste, gratulálok a küldetésük sikeres teljesítéséhez! Azzal a céllal választottam magukat a legújabb Katicabogár és Feketemacska szerepére, mert bátorságuk, önzetlenségük és persze ösztönös együttműködésük lerítt magukról. Szeretném kifejezni hálámat, egyúttal azonban kérnem is kell valamit. Mivel a feladatukat elvégezték és ráadásul le is lepleződtek egymás és két barát előtt, kénytelen leszek visszakérni a talizmánokat.

Marinette és Adrien egymásra néztek. Mostmár kwamijaiknak sem kellett bujkálniuk, úgyhogy ők is ott lebegtek a fejük mellett.

- Épp elég bajunk volt a talizmánok miatt - mondta végül Marinette - Viszlát, Tikki!

- Viszlát... - kezdte a kwami, de ezután csak buborékok jöttek ki a száján.

Gazdája meglepetését figyelmen kívül hagyva megölelte a lány arcát apró karjaival, aztán hátrábbszállt.

- Viszlát! - köszönt Plagg is, de ő nem adott ölelést Adriennek - Végre ismét csend lesz éjszaka!

- PLAGG!!! - kiáltott rá Tikki és fejbecsapta.

- Aú!

Az Agreste házaspár mind két tagjának feje paradicsomhoz hasonlóra vörösödött és sietve az ékszereikért nyúltak.

- Szia Tikki - köszönt Marinette és levette a fülbevalóit, amikbe a kwami azonnal fel is szívódott.

- Pá Plagg - búcsúzott Adrien is és lehúzta a gyűrűjét, a második kis lényt is eltűntetve.